A Homár puhaollójú gyerekkorának egyik legmeghatározóbb könyve volt a Furcsa találmányok Leonard de Vries-tõl. Ebben szerepel az a párizsi gyermekkórház, ahol a meghalt kicsinyekre csillogó fémréteget galvanizálnak, hogy örök és kõkemény emlékként maradjanak meg a szülõknek. Olvasónk, magpet olyasmiket érzett egy új magyar szolgáltatás láttán, mint a tizenkét éves Homár a könyvet lapozgatva.

Kedves Homár!

Elvittem beoltatni kislányomat, a rendelõben pedig olyan beteg dolgot láttam, amitõl leesett az állam.

Ilyesmire nem készültem, fényképezõgép se volt nálam, ezért a mobilos minõség, elnézést érte. A hirdetmény lényege, hogy a megfelelõen beteg lelkû szülõk megrendelhetik gyermekük aranyba öntött végtagjait, a még betegebb szolgáltatótól. Nem vagyok egy szentimentális barom, de ennél morbidabb hülyeséget nem nagyon tudok elképzelni. Ki az, aki a gyermek egyéves szülinapja alkalmából elhalmozza a nagymamákat a kicsiny - bár ízlésesen aranyozott! - csonkolást idézõ testrészekkel, díszes keretben???

üdv-magpet

Nem teljesen értünk egyet magpettel, hiszen biztosan van sok szülõ, aki örömét leli az aranyló lábfejecskében. Nehéz elképzelni, de a Homár például a sárgaborsót sem szereti, mégis mekkora karriert futott be. A testrészszobrok egyébként kicsit úgy néznek ki, mint a 3 dimenziós ultrahangkép, amit Homár Borisz születése elõtt csináltattunk. Az idõ nagy részében furcsa, bronzszínû kavargás látszott, aztán a katyvaszból kiemelkedett egy ijesztõ, homlok és áll nélküli, plasztikus arc, üres szemüregekkel. Kafa volt, ijedten leperkáltuk a tízezrest és a hátralévõ idõben maradtunk 2 dimenzióban.