A magyar különösen furfangos, ha vásárlásra adta a fejét, az üzletek pedig ennek megfelelõen próbálnak mindent megtenni, ennek megakadályozásában. "Miller" esetében egy 13 ezer forintos telefon körül ment a hajhúzogatósdi: kettõ kellett volna, amikor az üzletszabályzat csak egyet enged.

Hétfõn édesapám betért a budakalászi ElectroWorld áruházba, gondolván az aznaptól induló akció keretén belül vesz kettõ darabot (egyet-egyet saját részre és édesanyámnak, mert mindkettejük régi telefonja igencsak lepukkant mostanra) a finn mobilgyártó egyik alsókategóriás mobiltelefonjából. Legnagyobb meglepetésére a telefonos részlegen az eladó közölte, hogy nem vehet csak 1 db-ot, mert csak az a háztartásban használtos mennyiség.

Hónap vége lévén, az áruházban elég nagy volt a pangás, mondhatni nem ment a nyitáskori utcai harcosok bemutatója az akciós cuccokért. Amikor fater megemlítette hogy saját magának és a felesége részére szeretne és nem kereskedni stb, a válasz az volt, hogy akkor hozza el a feleségét és akkor adnak 2-t. Egyrészt a lakohelytõl az áruház kb 1 óra autóval, másrészt egy tizenegynéhányezres telefonért és úgy általában sem fog az ember bohócot csinálni magából...

Fater azért még megkérdezte, ha most kimegy az ajtón és visszajön venni egy másikat, azt lehet? Az eladó valasza, "ha úgy teszünk, hogy nem ismerjük meg, akkor igen" után fater inkább a pénztárhoz ment 1 készülékkel, ahol azért a pénztáros csajt megkérdezte, hogy most hogy is van ez? Vissza a régi rendszerbe vagy miért ez a vaskalaposság?

A pénztáros az éppen arra mászkáló igazgatóhoz küldte, mondván õ adhat engdélyt ilyen esetekben. Fater meg is kérdezte, aki csipõbõl támadva; "miért tõlem kérdezi ezt" stílusban ejtette volna a témat, így neki is elmagyarazta mit is szeretnénk stb, mire õ megengedte hogy ezalkalommal eltérjenek az üzletszabályzattól és vehessen apám kemény 2 db 13 ezer ft-os telefont...