Elkapott reggel a lelkesedés a mézes-ropogós-szezámmagos dió lelõhelye, a Dózsa György úti metrómegálló értelmiségi zöldségese elõtt, hogy hátha ma is kincset találok. Kifejezetten reménykedve kaptam föl az ígéretes nevû Gyümölcs Szalámit, melynek logója arra utal, hogy már a biokertészek is elfogadták a trianoni diktátumot. A beltartalom viszont azt sugallja, hogy a legelvadultabb hajdinakása-függõ is vágyik a gyomorba taposóan brutális, úgynevezett magyaros gasztroélményekre.

A gyümölcsszalámi ugyanis olyan tömény, hogy akkor sem lehetne nehezebb étel, ha aszalt alma és barack helyett zsírszalonna és pacalõrlemény lenne benne. Ilyesmi persze nincs, vannak viszont különféle szikkasztott gyümölcsök, valamint mazsola, méz, fahéj és csillagánizs. Az összehatás olyan Zsanna-Manna-szerû fojtogató bioroham, amibõl a barack és az ánizs érzõdik ki erõsebben. Aki egy ilyet egy lendülettel képes megenni, annak egy fokhagymás fõtt sertésfej sem okozna gondot, körömpörkölt körettel és velõrózsákkal.