Minden csoda a backstage-ig tart, egyszer volt Merlini termonukleáris rakétán ésatöbbi. Az örökérvényû minden reklám hazudik tétellel találkozott Sepi, amikor közelebbrõl megnézte a Klikkbank kártyatrükkjeit:

Az én érdelõdésemet is felkeltette az interneten most akciózó klikkbank.hu: 490 forintos havi díj, ingyen maestro kártya, netbank és telebank együtt, ez megér egy kis bürózást, gondoltam és ujjongtam magamban, hogy eljátszhatom majd OTP-bácsinál az öntudatos ügyfelet, s amikor leíratkozom a pofátlan drága semmiszolgáltatásukról, majd a kötelezõ kérdésre, miszerint: miért váltott bankot, én is pofátlan egyszerûséggel válaszolhatom: elégedetlen voltam az OTP szolgáltatásaival. De nem. Nem tudok bankot váltani. Mert én általában is egy kalap ürülék vagyok ilyen ügyekben.

Jaj, a drága klikbank viszont jónak tûnt, lehetõségnek: kitöltöttem minden franc adatot (kétszer! mert kiderült, hogy macrõl az utolsó lépés nem akar elindulni), nosza, másodikra már sikerült is. Idõpontot kérhettem, hozzám legközelebb fiókot választhattam (az Erste Bank áll a klikbank mögött).

Eljött az diõ. Pontosan érkeztem. A megadott idõ csak alibi, senki és semmilyen információ nem várja az intenetrõl lelkesen érkezõ ügyfelet. Várakozol, mint a többiek, és amikor sorra kerülsz, eldadogod a kulcsszavakat: internet, klikkbank. Az ügyintézõ bólint és sorolja az adatokat: havi díj 16XX forint (nem 490), a kártya megrendelése blablabla, ilyen és ilyen adatok és papírok, két hét múlva netes hozzáférés is lehet, addig meg...

Egy kis csalódottság után azt kérdeztem magamtól: mi bajod, így van ez rendjén, s tényleg, abban a pillanatban értettem meg, hogy ez a valóság, ezek a reális díjak (a többihez képest), a reális ügyintézés (amit megszoktunk). Nincs bankcsoda. Netbankcsoda sincs. Átverés van. Naiv ügyfél van.