Bármilyen fura, még mindig vannak emberek, akik nem internetrõl vásárolnak könyveket, hanem összevissza futkároznak emiatt. És még õk csodálkoznak, ha pórul járnak, ha!

Az elbándis-bõrcipõvásárló eset kommentjeiben bukkantam rá egy hozzászólásra, ami arra késztetett, hogy klaviatúrát ragadjak. Nevezetesen: "Az eladónak nem érdeke, hogy a vevõ vásárlás nélkül távozzon." Egészen két héttel korábbig én is így gondoltam, azonban akkor úgy hozta a balszerencsém, hogy egy könyvet szerettem volna vásárolni a kihalt õsállat másodpéldányáról elnevezett pláza Libri könyvesboltjában.

Nõvéremmel egy késõ délután felkerekedtünk, hogy Dalí-fan barátomnak beszerezzem a névnapjára kinézett könyvet. Bankkártya élesít, üzlet felkeres, érdeklõdik. Az információs pultnál sokpercnyi várakozás után sikerült felkeltenünk bizonyos K. Éva figyelmét (késõbb azt is tapasztalhattuk, hogy eme figyelem csak igen rövid ideig köthetõ le...)

Kérésre mondom az óhajtott könyv címét, szerzõit, paramétereit - mit mondom: betûzöm! Kishölgy nézi a bolt raktárkészletét tartalmazó számítógépet, majd javasol nekem több Dalíval foglalkozó mûvet, azonban egyik sem az általam keresett. Türelmes ember lévén újfent elmondom, hogy valójában melyik Dalí-könyv is érdekelne engem (nõvérem kevésbé türelmes, õt az üzletben tartózkodás alatt többször is le kellett fognom :), mire Kishölgy válasza: - Ja, abból a könyvbõl jelenleg egy sem kapható. - Nagyszerû - mondom (azt már csak a fogaim között mormogtam, hogy ezt miért nem lehetett 4 másik könyvcím elõtt közölni Nyomorult Vásárlóval?) Közben nõvérem is vérszemet kap, õ is érdeklõdik egy könyvrõl, de jelenleg abból sincs.

Üzletbõl ki, szomszédos üzletbe be, majd onnan is távozván a Nagy Könyvesbolt kirakatában valami delejesen vonzza a tekintetemet. Igen, a keresett könyv volt az. Most nõvérem próbál meg lefogni, mázli, hogy mire a pulthoz érek Kishölgyhöz, kissé lehiggadok. - Szeretném megvásárolni az imént keresett Dalí-könyvet, amibõl csaknem egy perce vettem észre egy példányt a kirakatban. - Ha most azt mondja, a kirakati példányt nem adhatja el, nem tudom, mit teszek... A válasz üveges tekintet (kisvártatva kiderült, hogy ez a boltban dolgozó eladók sajátja). - Nem tudom, hogy lehetséges ez, a gép azt írta ki, hogy nincsen belõle. - Akkor délibáb lenne? - kérdem én.

Megnézzük. Kiderül, Kishölgy e téren is kihívásokkal küzd. Próbálom a kirakatban kalauzolni, a könyv paramétereit hangsúlyozva (nagy és fekete). Kivesz egy A/5-ös méretû, pasztellszínû szintén Dalí-könyvet. Kétségbeesetten körülnézek, hátha valahol felbukkan Jáksó... Nõvérem siet a lányzó segítségére: - Ott van, egészen pontosan elõtted! A csajszi arcán elterülõ széles mosoly jelzi, hogy heuréka, megvan. Hozza is a pulthoz, lehúzza a vonalkódját, a gép pedig jelzi, hogy hogynem, de 16 db van belõle szerte az üzletben.

- Nem értem - hebegett Kishölgy - bár az lehet, hogy lefagy a rendszerünk, és akkor nem mutatja rendesen a dolgokat. Nõvérem itt új kísérletet tesz az õt érdeklõ fotós könyv megszerzésére, de arról továbbra sem tud a gép semmit. Kisasszonyunk itt már megtáltosodni látszik, hiszen mintegy 6 perc alatt kideríti, hogy egyetlen üzletükben kapható már csak az a fotós könyv, és hogy õ már le is zsírozta az ottaniakkal, hogy elteszik nõvérem számára a könyvet pár napig. Nõvérem szeme kiguvad, hogy csak így a háta mögött intézkednek, és egyébként baromira nem esik neki útba az Europark (!), nem lehetne-e esetleg boltközi szállítással megoldani a dolgot? Ó, hát az nem lehetséges, személyesen kellene elfáradni a világ végére. Ajvé. (Itt jegyzem meg, hogy ez a mûvelet valahogyan az érdi Libriseknek sikerült, pár nap múlva kezünkben volt nõvérem könyve, és olyan udvariasak voltak, hogy még! Respect!)

Visszatérve Dalíhoz. Az események közben gonosz gondolat kezdett motoszkálni az agyamban: ha ebbõl a könyvbõl a kirakati példányon kívül még 15 db kallódik, akkor - lévén ajándékba lesz, ugye - nem viszem én ezt a szakadtfóliájút, hanem keresek épet. A gondolatot tett követte, Kishölgy felküld bennünket az emeletre, hogy majd ott jól találunk belõle érintetlen példányokat.

A dolgot ott buktuk el, hogy bíztunk az emeleti eladók magasabb kvalitásában. Hát tévedtünk. Az a közöny, ami odafenn fogadott bennünket, na az igazán durva volt. K. Éva pedig felkísért minket, elmondandó, hogy mi járatban is vagyunk, de nem nagyon hatotta meg az emeleti Két Kishölgyet a dolog. Tettek néhány erõtlen kísérletet könyvem becserkészésére, aztán eredménytelenül, széttárt karokkal visszakullogtak ülõhelyükhöz. Kerítettünk egy harmadik lujzát, mert benne egy kicsivel több kurázsit sejtettünk, mire õ beviharzott a raktárba keresgélni. Közben nõvéremmel saját kezünkbe vettük az ügyet, merthogy az nonszensznek tûnt, hogy egy 10000 HUF-os könyvbõl csak a kirakatban és a raktárban legyenek példányok. Ahogyan tekergettem a nyakam, feltekintettem az egyik szekrény tetejére, s mit látok? Naná, hogy a könyveimet, szépen tornyokba építve. Hogyazajóisten!

Nõvérem elslattyogott szólni 3. számú eladónak, hogy itt bizony már nem lesz rá szükség, maximum egy magas fiatalemberre, de mire visszaért már az egyik "piramison" is több példányt találtam, közvetlenül 1. és 2. számú, hamarfeladós eladó õrhelye elõtt. Hogyazajóisten! Ez volt az a pillanat, amikor kértem a Vásárlók Könyvét (nem mintha ez bármit is megoldott volna, de legalább kiírtam magamból). Miközben körmöltem, nõvérem megkérdezte, nem szaladnék-e körbe még egyszer a boltban, hátha a nyomára bukkanok a fotós könyvének mégis? Kínunkban már csak hisztérikusan kacagtunk ezen is.

Namármost: ezeknek az alulmotivált, flegma, érdektelen (és még sorolhatnám, mi minden) lányoknak minden egyes eladott könyvvel nõ az - amúgy nem túl magas - fizetésük. Kérdem én: MIÉRT? Miért tûnik úgy, hogy csak az én érdekem volt ez a könyvvásárlás? Hiszen ez egy az egyben rajtam múlt, ha nem vagyok ilyen kitartó, akkor a könyv még mindig ott kuksol a kirakatban. Nagyjából itt ért véget a kálváriám.

Üdv: Vegye-vigye