Hát nem tudjuk, de az utóbbi idõben láttunk egy rakás nemmagyarországi új kultúrpalotát és egyikük sem volt építészetileg olyan kisigényû téglatest, mint a budapesti Mûvészetek Palotája. Mivel perverz rákok vagyok, a mi Johnny Rottenünk és Mick Jaggerünk két építész, a svájci Herzog és De Meuron, akik legújabban stadionokban is utaznak. De most éppen a készülõ hamburgi koncertterem miatt rajongunk értük.

Az Elbai Filharmonikusok épülete egy régi raktárra fog rátelepedni és világító, hullámzó tengerként/vitorlásként/gesztusként csalogatja a tekintetet meg a turistákat. A projekt annyiban is különleges, hogy a tervezés egy gazdag házaspár 30 millió eurós adománya után indult és a sztárépítészek nem az önkormányzatot, hanem a sajtót keresték meg elsõként a tervvel.

Csak nálunk, Schnellerföldön sipítoznak a szektás (és általában szakállas!), egymást fedezõ (sajnos nem szó szerint, bár képzeljék csak el) építészek arról, hogy értéktelen látványépítészet meg tájidegen bravúroskodás. Náluk a Frank O. Gehry az egy szitokszó. Ahogy az egyszeri törpegazda mondta, nem bírja a pöcsük a szántást. Viszont irigyek a külföldiekre, sajnos ez a helyzet.

Nem baj, legalább lesz kedvünk utazni és nem rohadunk állandóan itthon.

Addig is nézzenek épületeket a duótól! A spagettiszerû a leendõ pekingi olimpiai stadion, a piros a müncheni Allianz Arena.