Köztudomású, hogy extra Budapestam non est vita, si est vita, non est ita, ami magyarul annyit jelent, hogy Budapest a világ közepe, valamint a pestiek a világ legokosabb, legszebb és legszexibb emberei, az evolúció csúcsa. Ezt a tételt Kolesz cimbora erősen vitatta, lévén szegény nem született Világközepei, de amúgy rendes srác. Javaslatára feltettük a parafakalapot és elindultunk vidéket nézegeti, tényfeltárni. Mentünk, mentünk, mendegéltünk, útközben jó sok kocsmát megnézegettünk, majd egyszercsak elérkeztünk Salgótarjánba, ahol sok panelt és proletárt láttunk, valamint további kocsmákat. Városnézés közben erősen megehültünk, oszt udvariasan érdeklődtünk a barátságos bennszülöttektől, hogy merre található egy olyan vendéglátóhely, ahol az emberek nem csupán sört esznek. Így jutottunk el a Fõ téri CZZ vendéglõbe, amely fizetett ügynökeink szerint az elõzõ tulajdonos, Czikora Zoltán nevének kezdõbetûit viseli, valamint a legjobb, amit a város nyújtani tud a kényes pesti suttyóknak.

A hangulatos hetvenes évek milliőjét idéző interiőr azonnal elnyerte tetszésünket, elvégre Paul Anderson Időjárőre a kedvenc olvasmányunk. A felfedezés lázában égve a hely specialitását, a CZZ tekercset rendeltük, ami valamiféle rántott ízé, sonkába tekerve szalonna és savanyú uborka, hasábburgonyás körettel, 980 forintosért.

Férfiasan bevalljuk, hogy a gasztronómia területén mi még a Wittman-fiúknál is nagyobb dilettánsok vagyunk, ennélfogva dagályos stílusunk most meglepően szűkszavúra vált: nagyon finom a CZZ tekercs. Talán kevés, talán sótlan, de egy duplázó rendelés és a sószóró használatbavétele megoldotta a problémát. Vegyétek és egyétek, ha arra jártok, valamint a kiszolgálás kifogástalan, a klotyó meg már csatlakozott az EU-hoz a tisztaságot tekintve.

P.s.: természetesen lekéstünk minden Pestre induló járatot, a stoppolás meg tudatmódosult állapotunkban szóba sem jöhetett. Tehát a fejünkbe vettük, hogy csajozni fogunk, vagyis lakhatásért kúrunk, amivel a Svejk sörözőben próbálkoztunk, de ez már nem biztos. Sajnos a helyi nőneműek soviniszták, vagy miaszösz, egyáltalán nem díjazták a menő "figyú, mi Pesten már lézerrel főzünk", valamint a "boldoggá teszlek, ha nálad alhatok" típusú dumánkat. Végül egy vidám fickó hajlandónak mutatkozott befogadni minket, de az illetőről később kiderült, hogy meleg, szóval hajnalig nagyon jót beszélgettünk a várótermi hajléktalanokkal.