Sajnos vagy szerencsére sosem járunk a Pöttyös utcai megállóban, de akinek ez szokása, megnézhetné a kedvünkért, hogy megvan-e még a kínai és van-e backdoor üzenete.



Bár a képek jó 2 éve készültek, csak most akadtam rájuk a telefonomon, gondoltam elküldöm Neked, hátha érdekel. A helyszín a Pöttyös utcai metrómegálló, azon belül is az ott található kínai büfé metró felöli, hátsó oldala. A képek készítési ideje között van pár nap, gondolom észrevették, hogy az első változat nem lett teljesen tökéletes, így azt finomították kicsit. :) Ha még megvan a büfé, akkor most volt 11 éves, isten éltesse, sajnos én már nem járok arra egy ideje.

Üdv,
Ivan

Lassacskán tényleg újjáélesztjük kedvenc homáros sorozatunkat az olcsó kajáldákról. Ezúttal a homokkal, kurvákkal és horgásztavakkal dúsan pettyezett 51-es út menti vidékre látogatott el sógorunk, a Zugügyvéd, hogy megtalálja élete halott birkáját, 800 forint körüli áron, ehhez jön a köret. Jó csámcsogást!

(Szögletes zárójel: volt annak idején egy sorozatunk Ebéd ezer alatt címmel, szuper és kevésbé szuper ebédelõhelyekrõl. Most lehet, hogy újraélesztjük, mert rájöttünk, hogy azóta is folyamatosan eszünk.) Szomjas György, a totális futball és a keleti ízek fanatikusai azonnal vegyék elõ az iránytût meg a szögmérõt és sipirc Kõbányára, mert megnyílt – na jó, nem a héten, de nem is olyan rég – a Ginger nevû megdöbbentõ intézmény. Megdöbbentõ, mert igazi indiai kifõzdérõl van szó, a világ végén, vasúti- és villamossínek és egy mûtrágya-lerakat metszéspontjában, egy Moldovát (nem a komonista írót, hanem az országot) és a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaságot idézõ irodaház aljában.

Azon a kedves olvasóink számára, akik szerint csak a Nemzeti Biliben levõ szar kavarásához értünk, itt egy kedves esti mese, amely korhatár nélkül olvasható.

Tavaly, a Ferencvárosi Ünnepi Játékok alkalmával tévedtünk a Bakáts térre, egy olasz nyelvû operahaknira, hogy meglehetõsen kezdetleges nyelvtudásunkat teszteljük. A Tosca (nem a gépzenei társulat) volt mûsorra tûzve, aminek a történetét valszeg minden kedves homárista ismeri. Zanzásítva: adva van egy Cavaradossi nevû izgága festõ, aki a fennálló törvényes rendet támadja, de elnyeri méltó büntetését, sortûzre ítélik. Tosca nevû nõje megmenthetné, ha egy csekély szívességet tenne a Scarpia nevû rendõrfõnöknek, de a gaz terroristanõ dalra fakad és leszúrja a legitim hatalom képviselõjét. Ennél a pontnál eléggé el nem ítélhetõ módon és nagyon röhögtünk, mert számunkra érthetetlen volt, hogy egy meglehetõsen érett (sõt túlérett) hölgy, sok-sok fölös kilóval a hátsóján, a helyett, hogy örvendezne a soron kívüli kufircnak, miért folyamodik ilyen radikális konyhakéshez. A nézõk biztatására idõ elõtt távoztunk, és mivel a rasztafari edzésbõl kifolyólag igencsak megehültünk, betértünk a közeli Tompa utcában levõ két giroszos boltocska közül az egyikbe, amit azóta sem bánunk.

Köztudomású, hogy extra Budapestam non est vita, si est vita, non est ita, ami magyarul annyit jelent, hogy Budapest a világ közepe, valamint a pestiek a világ legokosabb, legszebb és legszexibb emberei, az evolúció csúcsa. Ezt a tételt Kolesz cimbora erősen vitatta, lévén szegény nem született Világközepei, de amúgy rendes srác. Javaslatára feltettük a parafakalapot és elindultunk vidéket nézegeti, tényfeltárni. Mentünk, mentünk, mendegéltünk, útközben jó sok kocsmát megnézegettünk, majd egyszercsak elérkeztünk Salgótarjánba, ahol sok panelt és proletárt láttunk, valamint további kocsmákat. Városnézés közben erősen megehültünk, oszt udvariasan érdeklődtünk a barátságos bennszülöttektől, hogy merre található egy olyan vendéglátóhely, ahol az emberek nem csupán sört esznek. Így jutottunk el a Fõ téri CZZ vendéglõbe, amely fizetett ügynökeink szerint az elõzõ tulajdonos, Czikora Zoltán nevének kezdõbetûit viseli, valamint a legjobb, amit a város nyújtani tud a kényes pesti suttyóknak.

Véletlenül találtuk meg egy héttel a nyitás után a Zsarupalotától egy törzszászlósköpésnyire található fapados indiai éttermet, a szájszervünket azonnal meghódító Hathit. Azóta nemhogy nem csalódtunk benne, de egy héten 2-3-szor ott ebédelünk. Mostanában a zöldséges pakora és a daal (lencsefõzelék-szerûség)- naan (kenyérlepény) kombó a favoritunk, pedig a legkevésbé sem vagyunk vegetáriánusok. De most nem ezért írunk, hanem mert beindult a házhozszállítás.

A Homár messzire elkerüli a Meki jellegû amerikai tömegetetõket, mert valaki egyszer azt mondta, hogy tök ciki ott mutatkozni. Valamint a közvélekedéstõl eltérõen van ízérzékelésünk. Lássuk hát az alternatívákat, a madárinfluenza-pánik kellõs közepén jól megreklámozzuk a Deák téri baromfihús-ellátónkat, a Csirke-fogó nevû büfét. Már a neve is somolygásra készteti az amerikanizált vendéglátós elnevezésekhez szokott egyszerû fogyasztót, ráadásképpen a hely ízletes és kiadós szendvicsei a maximális pontszámot érdemlik.

Fejes Endre sírva könyörögne a témáért, Moldova Györgyöt lehet, hogy meg is zsaroljuk vele: a kopott-sáros-raktárépületes Teve utcában a Bizalom autómosó közvetlen szomszédságában egyszer csak megnyílt az elefántról elnevezett indiai kifõzde.

Ebéd-ezer-alatt kommandónk egy elektronikus információ alapján bolyongott Angyalföld romantikus vidékén. A Gombóc Mûvek nevû önkiszolgálót kerestük a némiképp elnagyolt útbaigazítás szerint, a Dózsa György úti autószerviz környékén. Egy ideig bámultuk a koszos kirakat mögött felhalmozott 60-as évekbeli kultautókat, a szárnyas Csajkát, a bumfordi Buickot és Losonczi Pál Mercedesét, de végül is az utcasarkon elhelyezett táblácska segített, 50 méternyivel beljebb tuszkolva csapatunkat a Szabolcs utca mélyébe.

Miért jó a varázsgombán élő brókernek? Mert ebédidőben öt perc sétával olyan helyre jut, ahol hatalmas műkő oroszlánokat simogatva ropogtathat békacombot vagy nílusisügér-filét. Mindez a Belváros közepén, 50 méterre a Nemzeti Bank székházától.

Vannak evőhelyek, ahol a környezet annyira magával ragadó, hogy a kaja minősége igazából tök másodlagos. Pont ilyen a Hold utcai piac mágikus halsütödéje. A mágikus hatáshoz erősen hozzájárul a bútorzat. A nettül felújított, klasszikus acélvázas vásárcsarnok egyik sarkában ugyanis négy meghökkentő asztal-pad-kombót helyeztek el. Óriási, saccra akár tíz személyt is elbíró, kerek műkő asztalokat képzeljenek el, 2-2 darab ívelt, közel két méter hosszú műkő paddal, ami mindkét végén méretes oroszlánfejben végződik.