Nincs nagyobb élvezet, ha az ember a barátait fikázza a hátuk mögött, az árulásnak és a szemétségnek is megvan a maga izgató bája. Mi most a Titanic-fesztiválba gyalogolunk szaros csizmával: szolgáljon vigasztalásukra, hogy szarba nem rúgnánk. Egyrészt nagyon köszönjük a fesztivál rendezõinek, hogy évrõl-évre elhozzák vidéki országunkba a mûvelt Nyugat, Kelet és Balkán filmtermésének javát. Rejtélyes azonban, hogy a belterjes filmbuzi értelmiség az internetes fájlcserélõk korában miért látogatja a fesztivált. Mi például csak azért járunk, mert szeretjük az elalvó nézõkrõl lepotyogó tolmácsfülhallgatók koppanását.

Idén csupán a Kossuth moziba, a szombati Punk: Attitude c. mûre tudtunk elvergõdni. Külön érdekessége a filmnek, hogy már DVD-n is megjelent, de itt vidéken ez még frissnek és újdonságnak számít. A jegy már elõvételben elfogyott, mi csupán az isteni szerencsének, valamint a mancsos Barotányinak köszönhetõen tudtunk bejutni (akinek ezúton).

És innentõl hosszasan szitkozódtunk a közönséggel egyetemben, mert a technikailag gyagya rendezõk képtelenek voltak a filmet a vetítõvászon méretéhez igazítani. A vászon jobboldalán a vetített kép kb. 30%-a hiányzott, a nyilatkozó ráncos punkok fél feje, valamint együttesük/nevük is többnyire kiesett. Így sok töpörödött híresség személyisége mindörökkön-örökké rejtély marad a mozinézõk számára, fuckoff. A "javítsátokmármegakibaszottvetítõt"- bekiabálások lassanként elhalkultak, a nép belenyugodott a Ká-európai realitásokba, hogy végezetül a Kossuth mozi melletti extrémtré sörözõben oldja a feszültséget.

A belépõ árát lányos zavarunkban nem kértük vissza, hálás köszönömöt a fesztivál szervezõi a kommentárokba írhatnak. És a film megér egy letöltést, noha csupán az angolszász punkokat tárgyalja, bár pl. Barangó, Pozsonyi Ádám vagy a CPG lazán verné a nyugati versenyzõket. Dagad a honfikebel, kis ország létünkre világszínvonalú anyázó-tehetségeink vannak.