Meghökkentõ, csak az igazi multinacionális korporációkra jellemzõ nonchalance-szal egy hitlerszalonna aromájú üdítõt akar lenyomni a torkunkon a Coca-Cola kinyújtott ökle, a Nestea. Mi sem hittük volna, de kaptunk egy raklapnyi tesztpalackot az új termékbõl, a citrusos-antioxidánsos Green Tea-bõl.

A palack kinyitása után talán nem is igazi meglepetés, hogy extrém illatszívlapát csapja arcul a fogyasztót. A zöld tea ugyanis némileg meglepõ módon büdös mûfaj, a tényleg autentikus Pokka teái szagra például rosszabbak egy labrador szájánál, pedig az etalon a büdösségben. Itt nem is a gáztámadás ereje a furcsa, hanem hogy erõteljesen birsalmasajtos-hitlerszalonnás a buké, mint arra Zsófi nagyon helyesen felhívta a figyelmünket.

A zöld tea amúgy is furcsa dolog, mert valójában húgyteának kéne hívni, de úgy nem merik, sõt letagadják, hogy igaziból sárga, de ez csak úgy lehetséges, ha ronda zöld palackba töltik. Ha jobb napja van egy marketingesnek annak idején, lehetne lilatea vagy pinktea, így maradt a szomorúan fradista név.

Az új zöld Nestea íze összetettebb, mint Deutsch-Für Tamás családneve a következõ szerelem után Körmendy-Ékes Juditttal. A birsalmasajt mellett különös, fakó gyümölcsíz érezhetõ, amit Király doktor visszabofögöttszamócaíz-adalékanyagnak nevezett el, nem jogtalanul. Ezt követõen támad a citrompótló, de akkora svunggal, mint Mikola István a buziolimpia négyszer százas döntõjében. A fejletépõ savanyúságroham után keserû az ébredés, abban az értelemben is, plusz azért is, mert az utóíz büntetõ csipkebogyóattak és olyan szárazságérzés a szájpadláson, hogy a Szépkorúak Társasága adja a másikat. Emiatt viszont eléggé addiktív a cucc, hiába fintorogtam, hamar lenyomtam az egészet és vártam a következõ likvidhitlerszalonna-aranylövésre.

A tea megítélése a tesztelõk körében vegyes volt, íme néhány vélemény:

Etele szerint májkrémízû.

Tevan Imrének viszont ízlett. „Ami meg az eredeti kérést illeti, nekem egészen bejön az íze, változatosság okán fogyasztanám, az utóíze viszont egészen furcsa, sokáig gondolkoztam, mire rájöttem, hogy egres- (pöszméte-, piszke-, biszke-, köszméte- http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9117943 ) íze van, mégpedig elég lassú lecsengésben. De asszem ezt is meg tudnám szokni.

Barbi is lelkesedett: „szerintem nagyon finom, én örömmel fogyasztom. csak az enyhe citromsav utóíz zavar.”, Vera viszont nem: „Furcsa egy elvileg keserû dologra ezt mondani, de sztem rohadt gejl, tomeny cukor. Nem finom.”

Orsimak kádárista nosztalgiarohama támadt. „Nekem pont olyan, mint amit még a szocializmusban kaptunk napköziben. Akkor valahogy jobban ízlett, de nyilván csak azért mert sosem lehetett többet kapni, mint egy kétdecis mûnyagbögrényit”. Dórának nemkülönben: „Engem is a nyári táborokra emlékeztet, ott mindig kihûlt a tea, amikor megkaptuk és a citrompótlónak köszönhetõen szakasztott ilyen íze volt, csak azt nem mondták akkor, amit a zöld teáról hirdetnek, hogy antioxidánst tartalmaz, és hogy a keserû íz a szívnek nagyon jó. A Nesteáról nem hiszem”.