Tipikus történet, amiben megintcsak nem az a tanulság, hogy Magyarországon sok a lehúzós köcsög, hanemhogy a csokkereket mindenütt a világon széttépik a csigák, nyulak és mókusok is.

Néhány hónapos külföldi tartózkodás után jöttem haza autóval. Április 14-én délelõtt kb 9 óra körül léptük át a határt Hegyeshalomnál. A határ utáni elsõ helyen (100 méterrel a határ után, ahol egy étterem és egy büfé is van) megpróbáltam autópályamatricát venni. (Életemben elõször vezettem saját autót magyar autópályán, így aztán nem igazán voltam tisztában az árakkal/lehetõségekkel.) A következõ beszélgetés zajlott le az eladó hölgy és köztem:

- Jó napot kívánok! Egy 5 napos matricát szeretnék venni. - Nincs öt napos, csak 4 napos illetve 10 napos - mondta a hölgy a köszönést meg sem hallva... - Akkor egy 10 naposat szeretnék, és meg szeretném kérdezni, hogy ez csak az M1-esre vagy csak néhány autópályára érvényes vagy mindegyikre?! - Maga elõször jár Magyarországon? - kérdi szinte lehülyézve. - Nem, miért úgy beszélek? - Öööö, nem, de akkor maga tényleg ennyire tájékozatlan? - Igen, most vezetek elõször saját autót magyar autópályán. - Ööö, rendben, kérem írja ide az autó rendszámát. - Ez belga rendszám? - Nem, francia. - Franciaországban, ugye ott eurót használnak? - Igen. - Akkor 11 eurót legyen szíves! - ??? De én forinttal szeretnék fizetni! - Nem lehet! 11 eurót legyen szíves! - ?????? Magyarországon nem lehet forinttal fizetni? - kérdem megdöbbenve. - Öööö, az autópályán ott más, ott ez a szabály! - Ön most ugye viccel?! - kerdeztem mergesen.

Erre aztán a már mögöttem várakozó emberek is felfigyeltek. Ezt a hölgy is észrevette, így odahajolt az ablakhoz és gyorsan azt suttogta: - No jó, rendben, most az egyszer kivételt teszünk, fizethet forinttal. 2500 HUF-ot kérek!

Így végül forinttal fizettem, de ha nem lettem volna ilyen kitartó, akkor simán átver. Ki tudja, hány külföldi vendég és kevésbé figyelmes honfitárs hagyta már ott azt a 350 HUF-ot, ami a 11 euro és a 2500 HUF között van...