Ha kíméletlenül magunkba néznénk – ami általában jó nagy hülyeség – akkor sem tudnánk megmondani, hogy valójában röhögünk-e a Red Bull-klónokon, vagy nem. Mert egyfelõl szánalmas, hogy semmi sem jut a konkurencia eszébe, másfelõl ha egy teljesen alternatív energiaital kerül a szánkba, akkor azt általában jól kiröhögjük. Soros versenyzõnk nem is csak az íz szempontjából újító.

Az olasz Blue Power a Heineken által divatba hozott alumínium palackban lakik, ami relatív újszerûsége miatt egyelõre úgynevezett luxusérzést kelt.

Hogy ez mennyire alaptalan, azt a 149 forintos árcédulával (CBA-ár) tudjuk igazolni. A grafikus dizájn is minõségi cuccot sejtet, de hát az tényleg igaz, hogy az olaszoknak még a köpés is stílusosra sikerül.

A beltartalom igazi vakmerõségre vall. Egyszerûen szakít a Red Bull által kõtáblába vésett tuttfruitti-állati savanyúság-taurin szentháromsággal és – a koffeint azért megtartva – a ginzeng-guarana duóra épít.

Az elsõ kortynál a következõ dolgokat gondoltam, ebben a sorrendben:

1.) Végre egy energiaital, ami nem Red Bull-ízû!

2.) Tényleg, ez nem savanyú.

3.) Azért érzem gyengének, mert nincs taurin-íze?

4.) Ha már itt tartunk: melyik is a taurin íze?

5.) Jézus Mária, beleittam a potpourriba.

6.) Hát nemtom.

Szóval ez legalább tényleg más, de azt nem tudjuk eldönteni, ezzel nyertünk-e valamit. Nem gurgulázott tõle a szemünk, de õszintén szólva a Red Bulltól is csak azért szokott néha, mert tudjuk, hogy egy nagyon híres pörgetõt fogyasztunk. Ha Ön régóta szemez a gyümölcsillatú légfrissítõvel, inkább igyon ilyent! Lehet, hogy a végén a hajléktalan fogyasztóknak jön be igazán a Blue Power, hiszen aránylag csekély összegért egy bármilyen ital tárolására alkalmas, könnyû, strapabíró palackhoz juthatnak.