Hogy máshogy? @ttilának nosztalgiarohama támad egy doboz cukorgyufától. A nosztalgiarohamokon gonoszul szoktunk röhögni, aztán mi is beleesünk ugyanabba a verembe, úgyhogy inkább gyorsan ide postoljuk a levelet meg a kicsit életlen, de annál érzelmesebb fotókat.
Kiegészítõ kérdés: aki élt már a hetvenes évek végén-nyolcvanasok elején, hogyan emlékszik a nyilván tök kamu Marlboro-akcióra? Arról volt szó ugye, hogy a keménydobozos verziónál a csomagolást összetartó belsõ-alsó nyelvecskékre néha nyomtattak egy nagyobb pettyet. Kábé egyforintos méretût. Feketét vagy aranyat, más színre nem emlékszem. Nálunk a Práter utcában azt mesélték a bennfenteskedõ felsõsök, hogy aki két arany pettyest talál, az autót/házat/egymillió dollárt nyer. Más iskolákban is ment ez a legenda? Írják meg nekünk, milyen változatban ismerték a történetet! És itt van @ttila levele:
Helló Homár!
Rátaláltam gyermekkorom kultikus édességének, a cigirágónak (amelyet a szintén nagy becsben tartott Marlboro-s keménydobozban tartottunk, és villantottunk vagányan) magától értetõdõ kiegészítõjére, a cukorgyufára. Nem is értem, hogy eddig miért nem találta ki valaki. A méretre, formára, kinézetre gyufásdobozban PEZ rudacskák találhatóak, legalábbis engem leginkább arra emlékeztetett az íze (egy dobozban többféle gyümölcsös) és állaga, szóval PEZ rajongók számára a kipróbálás kötelezõ. Érdekes módon egy hétvége alatt kétszer is belebotlottam: egyszer egy lepukkant kõbányai italdiszkont pénztárjánál, egyszer meg a szentendrei skanzen elegáns cukorkásboltjában, utóbbinál az ára 150 magyar forintokat kóstált.
Üdv, @ttila
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.