Új jegyautomatákkal igyekszik összezavarni utasait és alkalmazottait a Volánbusz. A kitartóan próbálkozó Balázs hetek óta vívja szélmalomharcát a XX. század egyik klasszikus vívmányával:

Minden hétvégét vidéken töltök. Pénteken este utazok, és hétfõn hajnalban térek vissza a fõvárosba. Néhány hete a Volánbusz az Árpád hídi buszállomásra jegykiadó automatákat telepített. Mivel a technika gyermekének érzem magam, ezért nagy örömmel fogadtam a fejlesztést. Még örültem is, hogy valakinek feltûnt, hogy idõnként nagy a tömeg, és emiatt sokat kell várni a jegykiadásra, és ezt a problémát ezekkel az automatákkal kívánta orvosolni. Furcsa volt ugyan, hogy a modernnek kinézõ automata mellé egy jó nagy táblát kellet helyezni, amire az állomások kódjai vannak írva, ráadásul eléggé összefolynak ezek a kódok a mellettük levõkkel. Mindenesetre jó ötlet azért, csak látszik, hogy lenne még mit javítani rajta.

3 hete ért az elsõ hidegzuhany. Nem volt nyitva jegypénztár 18:50-kor pénteken. Mivel mindenki akkor utazik haza, ezért jókora tömeg alakult ki az automatánál. Mivel a szerkezet elég körülményesen mûködik, ezért a jegykiadás gyakorlatilag megállni látszott. Sebaj, gondoltam, van még automata, azokból talán tudok buszindulás elõtt jegyet venni, vagy legrosszabb esetben majd megoldják a forgalmi iroda ügyeletesei. Nos nem így történt. A másik automata egyáltalán nem mûködött. Viszont a forgalmi irodában megnyugtattak, hogy a buszon vehetek jegyet. Ezzel szemben a buszsofõr azt állította, hogy körlevélben kötelezték õket, hogy az Árpád hídi buszállomáson ne adjanak ki jegyet. Végülis sikerült a buszsofõrrel megértetnem, hogy fontos utaznom, és nagy nehezen adott jegyet. Gondoltam, ha ennyire nem megy az automata, akkor néhány nap múlva biztos visszatérnek a jegypénztár használatához.

Nos ismét csalódnom kellett.

Ismét hosszú sorok vártak az automaták elõtt, ismét nem mûködött rendesen egyik sem, ismét sok ideges embert láthattam. Mindenesetre türelmesen kivártam a soromat. Ekkor jöttem rá, hogy az a csodálatos automata nem fogad el 1000 Ft-nál nagyobb címletû bankjegyet. Nálam meg nem volt csak 2000-es, és a buszom 10 perc múlva már el is indul, ha nincs jegyem, akkor ráadásul nélkülem. A forgalmi irodában próbáltam jegyet venni, de onnan elküldtek, mivel õk pénzügyekkel nem foglalkoznak, ráadásul az automata mûködik. Amikor felvetettem, hogy érvényes fizetõeszközzel rendelkezem, de azt az automata nem fogadja el, akkor az volt a válasz, hogy õk nem tehetnek semmit, felváltani nem tudják, oldjam meg én. Végül a buszsofõr jóindulatán múlt, hogy nem maradtam ott egy 2000-ft-os bankjeggyel a kezemben az állomáson.

Eltelt újabb 1 hét és én már a legrosszabbra készültem. Sejtettem, hogy nem megy majd simán, de azt álmomban sem gondoltam, hogy a 2 automatából csak egy mûködik, és az sem fogad el papírpénzt. Persze nem volt nálam elég apró. Újabb patthelyzet. Forgalmi iroda, sajnálkozás, oldjam meg én. Elegem lett. Kértem a panaszkönyvet. Leírtam benne az összes sérelmem, bánatom, ami az automaták jóvoltából ért. Ennek azért volt egy kis eredménye. A forgalmi ügyeletes (jól tudom a titulusát?) utasította a buszsofõröket, hogy az automata hibája miatt adjanak jegyet annak, aki nem tudta megvenni. Említette, hogy mások is tettek már hasonló bejelentést.

Gondoltam, ezzel lassan már csak feltûnik valakinek a Volánbusznál, hogy az automata vacak. Az ötlet jó, de a kivitelezés a legrosszabb kínai piaci minõséget is csak alulról éri el.

És eljött ez a hétvége is. Apróval, és különbözõ címletû bankjegyekkel alaposan felszerelkezve érkeztem az állomásra. Ahol természetesen hosszú sorok kígyóztak az egyik automatánál, ugyanis a másik ismét nem mûködött...