„Kinézek egy jó kis helyet magamnak, király szöszivel szemben, az ablak mellett.” Muhaha. Szegény katolikus egyetemista fiú hetyegni akart, sírás lett a vége. A kánikula ugyanis úgy látszik a közlekedési vállalatok alsó- és középszintû alkalmazottaiból hozza ki a legrosszabbat. Olvasson izzadásról!

Üdv,

a Budapest-Esztergom vonalon közlekedek elég sokat, mivel Piliscsabára járok egyetemre. Egyik vizsga után jövök hazafelé ebben a rekkenõ kánikulába, öltönyben. Vártam már a vonatot - az új Siemens -, hogy jöjjön, ugyanis van légkondi, és jó hûvös is szokott általában lenni.

Kinézek egy jó kis helyet magamnak, király szöszivel szemben, az ablak mellett. Leülök és egyre csak izzadok. Nem is a nõ miatt, hanem, mert a fûtés ezerrel ment a vonaton, és ráadásul kint volt vagy 35 fok.

Vetkõzök, nem segít. Jön a kaller, megveszem a jegyet utána: - Csokolom, nem lehetne tartalékolni a fûtést télire? - Ha melege van akkor üljön odébb, ahol nem megy Önre a meleg! - Ja, ez eszembe sem jutott... - Viszlát!

Izzadtam hazáig és a szöszi cickói közé begördülõ izzadságcseppek helyébe képzeltem magam. Éljen a MÁV!