Van, ami addiktívabb, mint a crack, a heroin és a számlás tanácsadás politikai haverjainknak: egy jó hete hozta be NAK a szerkesztõségbe a tiszta kukoricakeményítõbõl készült vietnámi fogpiszkálót, mostanra meg vagyunk közel tucatnyian, akik egész nap átlátszó rudacskát tartunk a szánkban és közben lassú, de erõs rágómozdulatokat teszünk, mint egy ábrándos üregi nyúl.

Nehéz megtalálni, mi is a 240 forintért 320 szálat kínáló Tam Tinh Bot Ngo igazi szexepilje. Az vicces, hogy száz százalékban ehetõ, természetes anyagból van és hogy a címkéje szerint piszkálás után állattakarmányként hasznosítható – de nem annyira vicces. (Melyik állat szereti amúgy a kemény, nyálas, íztelen forgácsokat?) Az vonzó, hogy a pálca átlátszó, a kihegyesedõ vége meg kicsit martüveg hatású, ám nyál felvitele után az is átlátszik. De azért el tudunk képzelni vonzóbbat is. Az meglepõ, hogy enyhén fahéj ízû réteggel van impregnálva, de ennyitõl nem tojnánk össze magunkat.

Talán a kényszeres rágcsálás teszi klasszis kiegészítõvé.

Mármint hogy az ember tudja, hogy a tárgy, bár rohadtul kemény, de ehetõ anyagból van, ezért önkéntelenül rágni kezdi a végét. Az elején még megy a dolog, ott, ahol elvékonyodik. Aztán már csak rágicsálni tud a delikvens, hiába a bõ nyál és a gépies állkapocsizom-feszítgetés, mert a jó milliméteres átmérõjû pálca szinte vanádiumkeménységû. A metszõfogakat ugyanakkor bele lehet mélyeszteni, amit századjára is megpróbál a függõ, hogy újra meg újra belássa, ez nem puhafa. A jólesõ izomfáradtság után nem is csoda, ha két perc múlva újabb szál után nyúlunk.

Na, talán ezek miatt, talán tök másért, de a keményítõt nem lehet letenni. Vigyázzon, mert pár nap, és sajgó állal, valamint csorba metszõfogakkal fog visszagondolni a függés elõtti, tiszta, rendezett életére!