Kedves Homár,

gyerekkorom óta rajongok a gumicukrokért és mondhatom a gumicuki- toleranciám jól fejlett. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is kidobok egy csomagot. Egészen a tegnapi napig.

Mit tegyünk ugyanis, ha van egerünk és gilisztánk amelyek külön-külön nem fogynak? Gyógyítsuk oda a gilisztát az egér farkához! Az így kapott, menthetetlenül patkány-look termék pedig nem más, mint a "Wild Mouse" néven árult emberiségellenes bûncselekmény. Arról nem is beszélve, hogy maga az "egér" is erõsen hajaz egy véres székletmintára. Legalább a következõ valóságshowban lesz mit enni a léggyel borított eper és a marhaagyvelõ helyett.

lima

Drága lima,

Szerintünk Ön nem is igazi gumicukorfan. Vagy legalábbis nem akkora, mint mi. A Vad Egér láttán ugyanis összefutott a szánkban a mindannyiunkban ott rejtõzõ kis Bajaferi és Pokornizoli, majd vadul verekedni kezdtek, hogy ki haraphasson elõbb az egérbõl. Micsoda dizájn! Micsoda színvilág! És Önt az sem hatja meg, hogy a zseniális tervezõ ötvözte a szivacsszerû, átlátszatlan és az áttetszõ gumianyagot? Önnek semmi sem szent? Tegye a szívére a kezét: nem saját kreációról van szó? Ha nem, elárulhatná a gyártó nevét és a lelõhelyet.

Ragadós csók

A Homár