Elképesztõ acélemberek élnek közöttünk úgy, hogy nem is sejtünk a létezésükrõl. Ismerkedjenek meg Hakkuuuh-val, aki a hétvégén Kaposvárról vonaton akart Bécsbe utazni, majd vissza. Komolyan, csoda, hogy élve megúszta. Olvassák el hõsünk – igen hosszú – kalandjait (megéri!), mert az esetbõl az derül ki, hogy 2006 közepén csakis az egészséges, fiatal és fanatikus állampolgároknak van reális esélyük arra, hogy vonattal élve elhagyják az országot. A Homár kérése: gyerekek, idõsebbek és törékeny testalkatúak mostanában ne próbálkozzanak, fõleg ha vidékiek! Hogy miért, az alant kiderül.

MÁV avagy Miért Állunk Vazzeg?

Bizonyára sok emberben felmerült a kérdés vasúton történõ utazásai kapcsán. Hát bennem 2 nap alatt tucatszor.

Elég határozott tervem volt hétvégére. Irány Bécs. Mi mással mint vonattal, mert több a hely mint a buszon, kényelmesebb és mert. Kaposvár-Budapest-Bécs (közben átszállási helyszínek: Fonyód, Gyõr) az útirány, mivel a központosításoknak, útvonalak megszüntetésének hála, szinte akárhova el akar jutni az ember Budapestre mindenképpen be kell futnia. (régebben létezett olyan hogy Pécs-Bécs útvonal, de valamiért megszûnt. Feltételezem Európa kulturális fõvárosának nincs szüksége ilyen összeköttetésre.). Napokig tartó, az éjszakákba nyúló útvonaltervezések, kommunikáció a MÁV internetes oldalával az Elvirával, valamint a MÁVDIREKT-tel, arra az elhatározásra jutottam hogy a legolcsóbb és legjobb útvonal a következõ lenne: Kaposvár 9.51-Fonyód 11.48 (Fonyódon 40 perc várakozás)-Budapest 15.05 (Budapesten 22perc várakozás, ha sokat kések AVALA IC alapértelmezésként 1 óra 28 perc várakozás) -Hegyeshalom 17.41 (Hegyeshalmon 20perc várakozás)-Bécs. Oda-vissza mindenképpen Balaton felé akartam menni, mert barátommal mentem és mert dolgom volt arra, holott tudtam hogy ez a hosszabb útvonal. Ifjúsági jegyet vettem „normál” vonatra oda-vissza Kaposváron a Kaposvár-Hegyeshalom szakaszra. Hegyeshalom-Bécsre a helyi nemzetközi jegyirodában nem tudtak jegyet adni, mert a nem találták a megfelelõ árat rá, holott én mondtam hogy a MÁV számán én már annyira betanultam mindent hogy a jegyet is tudom: 2100Ft. De nem jött össze az üzlet, sebaj gondoltam Bp-n idõm mint a tenger majd veszek ott!

Indulás: Szombat reggel 9.51 Kaposvár. „Piroskával” zötykölõdés 53km-1óra10perc. Ital van, társaság jó, hiba nincsen! Fonyódon Balaton part és napozó hölgyemények nézése, indulásra vasútállomáson „strichelés”. Vonat nem jön. Várakozás. Vonat még mindig nem jön. Vonat indulása után 20 perccel a hangos bemondja hogy a vonat elõreláthatólag 15 percet késik. Az jó mondom, mert akkor már el is ment! :D Nagy nehezen begördült 30 perc késéssel. Verekedés a helyekért (Fonyódon még volt.) A vonat nemzetközi gyors (?! :D), szóval voltak rajta mindenféle népcsoportból és ahogy haladtunk a Balaton parton úgy népesedett be a folyosó is. Német, angol, olasz nyelvek keveredtek a magyarral. Köszönhetõen a megfelelõ mennyiségnél kevesebb kocsinak, gyengéd szardínia effektus keveredett a 40fokos benti hõmérséklettel, szal’ az alap utazási hangulat adott volt. Tömeg csak sûrûsödött az EFOT-ról hazaigyekvõ tanulók Zamárdiban történõ felszállása után. Szóval utazgatunk amíg a puszta közepén meg nem állunk. És csak állunk és állunk információ sehonnan nem érkezik. A „peronon” sûrûsödnek az emberek, megjelennek a rendõrök, szárnyra kapnak találgatások. A kabinban utazók könyveket vesznek elõ, majd kisvártatva fedezik fel a könyveik címét: „Mi történt” és „Várakozás”. Enyhe groteszk humort kölcsönözve és 1-2 másodpercre elterelve ezzel a figyelmet a melegrõl, fáradtságról, oxigénhiányról. EFOT-osok között enyhe lázadás és sztrájk hangulat futott körbe. Sör sehol. Mint kiderült befogtak a fékek az egyik kocsinál, plusz 20 perc. Útközben bozóttüzek és ismételt „Miért Állunk Vazzeg” szakaszok színesítették utunkat az egyre többször felcsendülõ „sájsze”, „fákk” és „sit” (énnemtudomezekmitjelentenek) szavakról nem is beszélve. Majd megtanulják ezek a puhány külföldiek hogy nem minden vonat ami Magyarországon jár. Összesítet késés tömb mint 1óra 20perc. Tehát van 5 percem venni helyjegyet a 15.50-es IC-re (útközben felhívtam a MÁVDIREKT-et hogy mi van akkor amikor annyit késik a vonat hogy éppen csak át tudok ugrani az IC-re. Válasz: megbüntetnek és tudok venni a kallernél helyjegyet). Be is rohantam a Keletiben, a 9-es vágány mellett lévõ – valamilyen magáncég által üzemeltetett – jegyváltóba. Ahol persze szép kis sor állt. Az AVALA IC hál’ istennek késett! Így csak 5kilót fogytam az idegtõl míg sorba álltam, de sebajj! Kiváltottam az IC helyjegyemet és ekkor vettem észre a perifériás látómezõben hogy itt a nemzetközire is lehet jegyet venni! Jipí! A másodper tört része alatt tudtam magam mögött az öt méteres távot még mielõtt akárki is elém állhatna! Hehe! Felvázoltam kis problémámat majd sajnálkozó tekintetek közepette közölték az ott üldögélõ hölgyek hogy náluk nem, de a nemzetközi jegypénztárnál tudok venni! Háááát nem nagyon szerettem volna mert közben befutott az IC és mivel eddig késett feltételeztem túl sokat nem akar itt Bp-n állni már rohantam is rá. Kisebb bunyó árán szereztem helyet, míg a külföldiek értetlenségével szórakoztattam magam. Pechemre a vonat nem indult egybõl hanem még átvizsgálták, meg mittudom én. Már azon voltam mégis meg kellene venni itt az Eurorégiós jegyet amivel majd Hegyeshalomtól Bécsig közlekedhetek. A gondolatot tett követte – izmok megfeszültek, test megremeg és függõleges állásba indul, majd visszahuppan mert elindultunk. Hmm…közben már telefonálgattam, mert ismerõs Tatabányán szállt fel arra a vonatra amit vagy egy órája késtem le hivatalosan, hogy vegyen Eurórégiós jegyet ott, de mint kiderült abban a jegypénztárban nem tudnak adni ilyen jegyet – ellentétben azzal amit a MÁV telefonos segítségnyújtója mondott Neki, hiszen már õ is érdeklõdött ezen jegy után -. Mindegy vett másikat amivel közlekedhet, persze sokkal drágábba volt így az út, de ha menni kell hát menni kell! Próbáltam Vele vetetni jegyet a hegyeshalmi jegypénztárba, de azok is zárva voltak már. AZÉRT IS KIJUTOK EBBÕL AZ ORSZÁGBÓL! Szerencsémre még ezen a vonaton találkoztam másik ismerõsökkel akik szintén Bécsbe akartak kijönni ugyanarra a rendezvényre mint és, csak õk Gyõrtõl már kocsival mennek, ott várnak rájuk. Mint a villám úgy hasított belém a gondolat, Mi lenne ha vennének a Gyõri emberek jegyet és feladnák a vonatra? Elviekben oké a dolog, de Gyõrig õk is kocsival mentek, eltévedtek, nem biztos hogy odaérnek … pfff …. A kalauzzal történõ eszmecsere után a következõ alternatíváim maradtak: vehetek nála jegyet kb 16 Euróért (több mint 4000Ft) plusz 2000Ft büntetés (vagy valami hasonló)-ért CSAK ODA!, vagy leszállok Gyõrben megveszem a jegyet és óránként megy Eurorégiós vonat és várok 1-re, vagy ügye sikerül Gyõrben már megkapnom, ha odaérnek az emberek. Telefonálgatások, izgalom, stb. Gyõrig nem volt biztos semmi, de szerencsémre meg tudták venni a jegyet a fiúk és maradhattam a vonaton. A jegy 2883Ft Gyõr-Bécs, ha sikerült volna megvennem a Keletiben Hegyeshalom-Bécs között akkor csak 2100Ft (ugye itt még naívan azt hittem hogy lesz idõm megvásásrolni), Kaposváron tudtak volna adni Gyõr-Bécs-re 2500Ft-ért, itt Gyõrben már 2883Ft. Hát istenem az infláció az infláció. Mindegy „sínen vagyok” szõttem utazásba még egy kis iróniát. A vonat 40 perc késéssel futott be a Westbahnhof-ra. – ki fogja kitalálni a határ melyik oldalán szedtük össze ezt a plusz idõt? -.

Hazajövet: Bécsi vasútállomásról a vonat pontosan indult 6 óra 10 perckor, pedig ez egy nemzetközi IC ami Münchenbõl érkezett. 7 óra 41 percre meg is érkeztünk vele a gyõri vasútállomásra. Innét 7.50-re volt kiírva a gyors amivel továbbmehettünk (mert ugye a magyar oldalon pótjegyet kel váltani erre a német-osztrák-magyar csodavonatra és annyit nem vár hogy ezt helyben meg lehessen tenni). 8 óra, a vonat áll, 8 óra 10 perc, a vonat áll. Mivel többekben is felmerült hogy talán nem jó helyre szálltunk és egyéb kérdések, vettem a bátorságot és odapofátlankodtam a kalauzhoz aki teljes nyugodtsággal cigizett az egyik padon. Kérdésemre hogy mikor indulunk nem tudott mit mondani – hacsak a két vállrántás nem a válasz – és hogy miért állunk a „hááát csak”. Oké éreztem hogy nem vagyunk egy súlycsoportban szellemi téren hagytam is az egészet. A vonat kb. 30 percet állt az állomásán. Kezdett felborulni a hazafelére vonatkozó tervem amelyben szerepelt a Keletibõl induló 10 óra 15 perces, Balaton felé közlekedõ vonat elérése – normál esetben több mint fél órát kellett volna várnom rá -. Ekkor még lett volna kedvem és értelme is arra utazni, Bogláron egy vasárnap délutáni lazító fürdõre egyik ott lévõ ismerõssel. Végül is 10 óra 45 perc körül érkeztem meg a Keletibe.

Ekkor már minden mindegy alapon gondolkoztam. Leggyorsabban, legegyszerûbben hazajutni! Ezt a 12.40-es IC-vel tudtam megtenni ami a Délibõl indult. 2óra alatt át is másztam fél Budapestet megvettem a jegyet felszálltam minden oké a dombóvári InterPici átszállásáig. Megkerestem a vonatot benyitok, zúgás ezerrel, légkondik maxon járnak. Kicsit idegesít a zúgás és az is hogy a kiömlõbõl olyan erõvel jön a fejemre a hideg levegõ, nem biztos hogy ez jót tesz a szervezetnek, úgyhogy azzal a lendülettel kapcsoltam is ki … mondjuk nem feltétlenül segített a dolgon mert olyan erõvel nyomatták hogy az illesztések illetve az ablak mellett is áramlott be a „zoxigén”. Hát ez van túlságosan a MÁV már sokkolni nem tudott, hittem én! Miközben nyomott el az álom akaratlanul is egy lábgomba ellenes reklám jutott eszembe: „Égetõ - viszketõ érzéstõl a falra tudna mászni?” Ég a bal talpam! Mi van szelektív gombaszezon? Hát nem ezek az észlények FÛTÖTTEK! 40 fokban! Istenem! Az álmosságtól, sokktól és a megpróbáltatásoktól vezérelve estem kómába most már a másik széken és örültem hogy ezzel a vonatta a 31km-es szakaszt 37 perc alatt megteszem míg egy „piroskával” 50 percig is eltartana.

Megérkezésemkor örömkönnyek kúsztak elõ bal szemem alól és ingert kaptam egy II János Pál pápa által gyakorolt dologhoz, mikoris anno hazánkba látogatott megcsókolta a földet! De túléltem! Igen megcsináltam! Survivor és Acélember vagyok egyben!

Konklúzió: Ne vonaton utazz! Ha vonaton utazol akkor minimum 2 darab túlélõkészletet – élelmiszer, nyugtatók – legyen nálad. A semmittevés idejében jól jön az olvasnivaló, de ha kabintársainkat is szórakoztatni akarjuk akkor ezeket a könyvcímeket részesítsük elõnyben: „Miért”, „Értetlenség”, „Japánban ha 5 percet késik a vonat akkor a vezérigazgató öngyilkos lesz és felmond” … Hakkuuuh