A mára ütemezett "kedvenc üzleteink" minisorozat elsõ részében Arju számol be egy titkos helyrõl, ahol ingyen magokat lehet szerezni:

A Blaha Lujza tér és a Wesselényi utca között kb. félúton, a Wesselényi felé haladva jobb oldalon található egy keleti élelmiszereket árusító bolt. Halava, magok, aszalt gyümölcsök, fûszerek stb - szeretem õket. Örömömet csak fokozta, hogy a láthatóan kiírt árak barátiak, a belvárosban megszokottnál jelentõsen alacsonyabbak voltak. Azazhogy...

Elsõ vásárlásom alkalmával vettem náluk egy doboz halavát és némi magot. "Rossz" szokásom, hogy figyelem, mit ütnek az elektromos mérlegbe és a pénztárgépbe. A tört magyarsággal beszélõ, egyébként mindent megértõ eladó, aki vélhetõen egyúttal a tulajdonos is (legalábbis üzletvezetõ) valamelyik magra jóval nagyobb egységárat ütött a mérlegbe, és azzal számolt tovább. Mikor ezt szóvá tettem tiltakozott. Megismételtük a mérést azzal az árral, ami a feliraton szerepelt, belátta, hogy igazam volt, és felajánlotta, hogy a rosszul számolt árut (kb. 200 Ft) ingyen megkapom.

Idáig a történet rendben is lenne, sõt, példaértékû: az eladó hibázik, vevõ észreveszi, eladó beismeri és nagyvonalúan jár el. Csakhogy. A történet úgy folytatódik, hogy talán egy héttel késõbb ismét betértem a boltba. A többi kitalálható, röviden: elmér, tiltakozik, beismer, felajánl.

Ekkor már gyanakodtam. A cérna a harmadik esetnél szakadt el: elmért, tiltakozott stb. A sózatlan földimogyoró árát 689 forint helyett 889 forintként ütötte be. Hozzá kell tenni, hogy a mérleg kijelzõjének hibája miatt alig lehetett megkülönböztetni a 6-ost a 8-astól: egyetlen függõleges vonal ugyebár, ami ezen a kijelzõn csak félig-meddig világít. A számolásnál aztán kiderült, hogy 889-et ütött.

Úgy tûnik, az adott hely üzleti stratégiájának fontos eleme a fenti eljárás. Hozzáteszem, elsõ esetben elfogadtam az ingyen magot, másodszor már nem, harmadszor pedig áru maradt, én mentem. Kerüljétek e helyet - vagy egyetek ingyen magot - kinek-kinek értékrendje szerint.