Az igazi punkos odamondogatás manapság csak akkor megy, ha véletlenül sem tud senki semmi rosszat belegondolni. Olvasónk alaposan benyalt Geszti bandájának, de az Arcnál még a filoszemita zsidózás is tabu:

"Mondatokat várunk, amelyek vihart kavarnak, mert olyasmirõl szólnak, amirõl ez a társadalom legszívesebben mélyen hallgatna. Elfojtások, hazugságok, suttogások és sikolyok. Egy számít csak, hogy igazat szólj. Vess velünk szelet!" (Részlet az Arc mondatpályázat kiírásából)

"Tudod, az a baj, hogy a mondatod kiverte a biztosítékot." (Részlet Bakos Gábor ARC Ügyvezetõ igazgatóval folytatott beszélgetésembõl)

A két fenti idézet tulajdonképpen mindent elmond, de azért talán érdekesek a részletek is. Az egész tulajdonképpen úgy indult, hogy egy barátommal szomorúan állapítottuk meg, hogy (mint eddig mindig), megint lekéstük az ARC plakátpályázatát. Csakhogy, miközben az oldalon kerestem, hogy ez mikor is lenne, megakadt a szemem egy kis híren, miszerint a mondatpályázatra még egy hétig lehet jelentkezni. Elolvastam a kiírást és rögtön eszembe is jutott valami, igazából egy félmondat csak, amit egy kicsit tutujgattam, hogy jobban hangzzon. Aztán kiegészült egy másik mondattal is, és sorozatként adtam be, mivel úgy éreztem, hogy külön-külön nem annyira erõs egyik sem.

Néhány hét múlva már majdnem el is feledkeztem az egészrõl, mikor kaptam egy e-mail-t, hogy a sorozatot beválogatták, így meg fog jelenni egy plakáton a Felvonulási téren. Volt egy másik pályázatom is, az nem került be, de valóban, annak kevesebb köze volt a magasfeszültséghez, így aztán ezen nem lepõdtem meg túlzottan.

Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor néhány nappal késõbb felvettem a telefont – a vonalban ugyanis Bakos Gábor volt, az ARC ügyvezetõ igazgatója. Éppen egy munka-megbeszélésen ültem, így aztán kértem, hogy próbáljuk a lehetõ legrövidebbre fogni a beszélgetést.

Amikor megírtad a mondatodat, mire gondoltál? – indított a bemutatkozás után egy misztikus kérdéssel beszélgetõpartnerem. Az elsõ ez volt: "Anyúúú, ugye akik azt mondják, hogy Magyarország a magyaroké, azok szerint Románia is csak a románoké?". Ezzel nincs is semmi gond – biztosított. – Ott van viszont a másik: "Anyúúú, ugye akik azt mondják, hogy a cigányok csak azért olyan szegények, mert lusták, azok szerint a zsidóknak csak azért megy olyan jól, mert szorgalmasok?". No mire gondoltál ennél?

Elmondtam. Hogy tudniillik van ez a két klasszikus elõítélet. A cigányok azért szegények mert lusták, de persze a zsidók nem azért gazdagok, mert szorgalmasak, hanem mert ugye jók a kapcsolataik. Azt is elmondtam, hogy tulajdonképpen gondolkodtam azon is, hogy az egészet fordítva is meg lehetne írni, hiszen ha a zsidókat vesszük elõre, akkor meg az jön ki, hogy ugye szerintük a cigányoknak azért megy rosszul, mert nincsenek jó kapcsolataik.

Bakos Gábor egyetértett velem. Õ is így gondolta, hogy ez volt a szándékom. Csak hát… Egyesek mást is kiéreztek ebbõl a mondatból. Hogy az is benne van, hogy a zsidók tulajdonképpen gecik. Ha nem azt írtam volna, hogy szorgalmasak… De hát ugye azt írtam, sajnos. Próbáltam menteni a menthetõt ("hát felõlem átírhatjuk a lustákat valami másra, ha csak ezen múlik, nekem az a fontos, hogy az üzenete megmaradjon"), de B.G elmondta, hogy ez nem lenne fair a többi pályázóval szemben, elvégre ez olyan, mintha nekem súgnának. Megpróbáltam a kiírásra hivatkozni: ha ezt ki akarják venni a kiállításról, akkor az pont azt mutatja, hogy ez az a téma, ahol "sunnyogunk, maszatolunk". Hiába minden: egyértelmûvé vált, hogy a nyitókérdésre adott válaszom nem változtatott semmin, már eleve eldõlt, hogy ezt – a kiírástól függetlenül – nem vállalja be az Arc.

Nem akartam a megbeszélés alatt még tovább beszélni, így letettem a kagylót, de azért már ekkor felmerült bennem, hogy ezt a sztorit érdemes lenne megjelentetni valahol. Vissza is hívtam az Arcot, de B.G. épp valaki mással beszélt. Elmondtam, hogy szeretném, ha írásban is elküldenék, hogy miért is nem jelenhet meg az egyik mondat – emlékezetbõl idézni nem túl elegáns, azon túl nem is tudom a teljes gondolatmenetet visszaadni, mivel én magam sem értettem, hogy pontosan mit is lehetett félreérteni.

Nem nagyon bízom benne, hogy végül mégiscsak kint lesz az a bizonyos mondat, de a történet szerintem legalább annyit elmond a hazai viszonyokról, mint egy jól sikerült plakát. Meg aztán, a pályázat céljával abszolút egyetértek: jó lenne abbahagyni a sunnyogást. Úgy tûnik, már az is elõrelépés lenne, ha az egész társadalom helyett legalább az Arc felhagyna ezzel. Amíg nem tudunk lemondani a piáról, addig nem bölcs dolog plakát-pályázatot kiírni a vízivás népszerûsítésére.

update (06-08-04): Lényeg, a lényeg, Olvasónk elsõ mondatát azért csak viszontláttuk a harmatos mezõnyben tegnap.