Egy újabb hangulatkeltõ okmányirodás naivügyfél, azoknak, akik szeretik:

Mivel terítéken vannak az ocsmányirodák és szeretek belógni a sorba, elmondom hogyan lett jogosítványom a szokásos procedúrákon felül. Mivel alapjába véve gyáva (janem, törvénytwisztelõ) vagyok, úgy döntöttem, hogy jogosítványom is lesz, ha már motorozni szeretnék. Kb. május 10.-nél jártunk, próbáltam idõpontot foglalni több helyen is, a második kerületben például kis híján sikerült szerezni egyet június 20. környékére, úgyhogy inkább belevetettem magam a sûrûjébe. Nem foglalunk semmit, vizsga után három nappal irány Petzvál és beálltam a sorba a III. kerületi csótányosban.

A sorszámcetlim tanúsága szerint mindösszesen hárman voltak elõttem, amitõl jólesõ érzésem támadt, gondoltam: -most megcsináltad, igen, kijátszottad a rendszert. Ezután egy óráig nem történt semmi, ami egy kicsit visszazökkentett. Egy óra múlva sorra kerültem, csináltak egy fényképet, kértek egy aláírást, adtak egy csekket, mondták: - fizesse be, aztán várjon. Ennél a pontnál volt egy enyhe lefolyású agyvérzésem.

Újabb két óra lett az ördögé, ahogy körülnéztem elég sok volt a 60plusszos csóka, felmerült bennem, hogy hány évesek lehettek mikor idejöttek jogsit csináltatni. Én sem mertem feladni a várakozást, aminek meg is lett a gyümölcse, illetve hát inkább a látszata, még mielõtt valaki azt gondolná, hogy egy alapjában véve sikeres akciót könyvelhetünk el és fennakadok olyan apróságon, hogy miért kell három órát várni, miközben az ügyintézõ moszatok esznek, beszélgetnek és ha egyiket sem csinálják, akkor ügyfeleket oktatnak ki az illetékességi törvényrõl.

Banyamancs akihez kerülök passzív agresszív, arrogáns és amolyan tipikus feje van (csak így, egyéb jelzõ/hasonlat nélkül _tipikus_). Zajlik a folyamat, felveszi az adatokat, egyeztet, meg amit ezeknek a nádiposzátáknak még csinálni kell ilyenkor. Végén ad egy papírt, írjam alá, hogy a jelenlegi jogosítványom nálam marad. Naná -gondoltam- teljesen jó, bár négy nap alatt megjön az új, amivel már hajthatom a vasat, de addig is elfér. Kész is vagyunk, csita ideadja a szokásos igénylõlapot, majd közli, hogy 10 nap múlva mehetek a jogosítványomért. Aha, mondom, nem oda Buda kiscsillag. Postai kézbesítést kérek!

Megpróbálom visszaadni a párbeszéd lényegét és hangulatát: - De akkor be kellene vonnom a jogosítványát. - (nosza) Tegye meg, összetépjük a papírt miszerint nálam marad és postai kézbesítést kérek. - De már elküldtem gyártásba és nem lehet visszavonni. - Miért nem lehet kitörölni vagy megváltoztatni az igényt? Miért kért okmányirodai kézbesítést? - Hát elnézést, mindenki két kézzel kapaszkodik a jogosítványába, ezért gondoltam.

(itt elkezdett csökkenni az arrogancia szintje, nálam kicsit megemelkedett a hangerõ)

- Engem egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondol. Az ég világon semmi szükségem a B-s jogsira, motorozni akarok. Négy nap alatt kihozza a postás, úgyhogy postai kézbesítést kérek.

Ekkor már nem annyira volt büdösbunkó, mint általában. Felvette a megszeppent arcát és a mellette ülõ szociopatát kérdezte a törléssel, visszavonással, módosítással kapcsolatban. Na, az a másik megkapja a NyálkásCsupaszCsiga díjat, az a fajta, akire a magyar nyelvnek inkább nincsenek jelzõi. Természetesen ilyet nem lehet csinálni, a díjazottunk még akkor is ezt állította amikor ez mégis sikerült. Miután a banya vázolta neki, hogy nem látja az igényt a rendszerben, az õsparasztasszony okosan elmagyarázta neki, hogy ennek átfutási ideje van, amíg megjelenik a rendszerben. Naja gondoltam, floppy ki, biciklisfutárnak odaad, BM-be be, ott netre felpakol, ügyintézõ moha neten megnéz.

Fel kellett adnom a kilátástalan küzdelmet a rendszer ellen és mellett. Az ekkorra sárkánnyá szelídült ügyintézõ megadta a számát, érdeklõdjek egy hét múlva, én meg el. Érdeklõdtem is, minden nap, de az akasztanivaló ráncosbocskor minden nap azt mondta, hogy õ nem illetékes, kapcsolja az iktatókat, meg úgy általában. Szerintem beszéltem én ott mindenkivel azalatt a pár nap alatt. A 9. napon megpróbáltam rávenni ezt a büdösbogarat, hogy nézzen utána hol áll a jogsim, de olyan szép dolgok alapján, mint a nevem (adataim), nem hajlandó utánanézni semminek, neki a számot mondjam az igénylésrõl. Szerencsére pont nem volt nálam, úgyhogy másnap felhívtam újra.

- Jó napot kívánok, (vagyok aki vagyok)! Érdeklõdni szeretnék a vezetõi engedélyemmel kapcsolatban. - (Itt köszönni akart, de valamiért mégsem). Kapcsolom az iktatókat. - Ne tegye, nézzen utána, hogy hol tart az dolog. - Jól van, akkor mondja a számot ami az igénylõlapon van. - 12341234 - Nincs ilyen számú igénylés. - Hát, ez elég szomorú. Én vagyok az aki postai kézbesítést szeretett volna, emlékszik? (hangnemváltás, nagyot nyelés) - Húha... ööö... nagyon sajnálom, még soha nem történt ilyen. Húha, öööö...

Ezután még néhány lényegtelen, megszeppent mondat, ahogy a droid végleg elveszti a kapcsolatot a rendszerrel. Ó igen, sikerült törölnie. Persze azonnal írt egy új igénylést a régi alapján, postai kézbesítéssel, ijedtében még azt is elfelejtette, hogy bekérje a régi jogsimat. Jó arc vagyok, bevittem neki. Persze aznap már úgy voltam vele, hogy sz@rok én a rendszerre, a héten motoroztam úgy 1000km-t jogsi nélkül, és június elsõ napjaiban a kis kártya is megérkezett.

üdv.: -szobi.

ui.: barátnõm két hete a központi okmányosoknál fél órát töltött hasonló ügyben, kicsit késõn, 5 nap múlva már hozta a postás...