Már megint egy ok nélkül rinyáló olvasó, aki azt hiszi, azért, mert Amerikában fizetett a postának, majd Magyarországon is kényekedve szerint ugrálnak. Ha! Hát nem is, õ viszont ugrált rendesen, ahogy egyik postától a másikig hajtották napokon át, amíg megkaphatta az 1500 forint értékû iPod-transzmitterét:

A magyar postát (csakazértis kisbetûvel) már sokan éltették, de a múlt heti történet egy picit kiverte nálam a biztosítékot, meg is osztom hát. Korábban már lopott el a posta tõlem két koncertjegyet, a cimborámtól pénzt, könyvet stb, ezért egy picit rettegve rendeltem az Ebayrõl, amerikából rendelt Ipod transzmitterem. Kb. három hete rendeltem meg, teljesen normális postával küldve (más megoldás nem volt), úgyhogy már elõre eljátszottam magamban a postai kiabálós jeleneteket, hogy megfelelõen felhangoljam a lelkem az elõrelátható szörnyû inzultusokra, amikre számíthatok. Hétfõ este hazaértem hét óra körül, és örvendezve tapasztaltam, hogy megjött a picike csomagom (kb 20 deka), az értesítõn rajta volt, hogy legyek szíves befáradni a József krt 37 alatti postahivatalba. Befáradtam, átnyújtottam boldogan a cetlit, és azon méláztam, hogy milyen jó, hogy nem lopták el a csomagom.

Fél órás tökölõdés után a nõ visszahozta a cetlim (elõtte két ízben vágta rám az üvegablatok, mintha attól tartana, hogy megõrülök és ellopok egy tollat a függönyt. Tehát visszatért, és közölte velem, hogy nagyon érdekes ez a kézbesítõ, mert ez a posta nem foglalkozik csomagokkal, mégis ezt ikszelte be a magasan kvalifikált postás, viszont mégis erre a postára van kiállítva, tehát elvileg ott õrzik és átvehetõ. Fokozottan kértem õket, hogy akkor adják át, este fél nyolckor nem éppen erre szeret várni az ember. Közölték velem emelt hangon, hogy sajnos nincs a postán a csomag, õk átnéztek mindent, de nagy szeretettel várnak másnap reggel, mert akkor lehet, hogy meglesz. Fáradjak be reggel, és bearanyozzák a napom a csomaggal.

Másnap kicsit korábban indultam dolgozni, hogy beleférjen a csomag átvétele (naiv módon tíz perccel számoltam), de újabb fél órás keresés után közölték, hogy hívjak fel valamilyen központi számot, ahol talán megmondják, hogy a postás mit mûvelt a csomagommal. Felhívom a számot, tíz perc kapcsolgatás, miután tisztáztuk, hogy hol lakom és milyen postán vagyok egy készséges férfihang elkezdte keresni, majd pár perc múlva közölte velem, hogy a kezében tartja a dobozt, felolvasta a feladót stb, biztosnak tûnt a siker. Közölte, hogy most már semmi akadálya a kézbesítésnek, de postásunk bizonytalan szellemi frisseségére hivatkozva megkértem, hogy személyesen nyújtsa át a bejáratnál.

Eddigre már olyan jóban lettünk (valószínûleg évek óta ezt csinálja, és rajtam kívül mindenki üvöltött vele), hogy a mobilszámát is megadta, hogy ne kelljen annyit kapcsolgatni ha valami gond lenne. Pár perc várakozás után felhívtam, hogy mi a helyzet, erre közölte velem, hogy õ a bejárat elõtt áll és nem lát. Megkérdeztem, hogy melyik postáról van szó, mire azt mondta, hogy természtesen a Keleti posta. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a József körúton vagyok, agyvérzésközeli állapotban, de most dolgoznom kelll menni, este elmegyek érte, ha egy mód van rá, addig ne dugja el ill. ne lopja el.

Este frissen, az elõzõ élményektõl megtisztulva elballagtam a Keleti postára, ahol egy nagyon idegesítõ környezetben (egyik ablakra sincs kiírva, hogy pontosan mi tartozik oda, ezért ide-oda küldözgetik a hangosan anyázó embereket) egy nagyon idegesítõ postai alkalmazottal nyílt alkalmam megismerkedni, aki három dolgot csinált hol felváltva, hogy egyszerre, úgyismint 1, metroolvasás 2, éneklés 3, táncolás. Valamiért úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy minden energiáját az ügyemnek szenteli, de türelmesen kerestettem vele a dobozkát, mert teljesen biztos voltam a reggeli információk alapján abban, hogy helyrajzilag egy helyen tartózkodom a csomagommal. 70 perc keresés után (a telefonom minden játéka kijátszva, ritkán hívott emberek törlése stb.), mikor már egy fõnökféle ember is kijött (akirõl meg kell jegyezzem segítõkész és nagyon kedves volt) közölték, hogy valamiért nincs meg a csomag.

Hivatkoztam a telefonhívásra, de semmi eredménye nem volt, mindõssze a Kedves Ember megígérte, hogy amint valamilyen info lesz a csomagrõl felhív. Ezután felhívattam vele még két másik postát, hátha az agyalágyult kézbesítõ valamiért jónak gondolta oda leadni a csomagom, de kiderült, hogy nincs sehol. (a vidám fiatalember már egyenesen azt javasolta, menjek át a Dózsa 50 szám alá, és várjak ott is kicsi) Az idegesítõ fiatalember közben táncolt és csak ritkán vágta rám az ablat ajtaját. Elégedetten távoztam.

Másnap délután felhívott a kedves úr, hogy számára is megfoghatatlan módon elõkerült a csomagom, és ha gondolom, átvehetem a Keleti postán, vagy kikézbesítik. Remegõ hangon megkértem, hogy ha lehet, ne dugja el újra, átveszem, amint lehet. A helyszínen elmondták (a kellemetlen fiatalember egy aznapi metroval táncolt már), hogy direkt kikészítették elõzõ nap reggel a csomagom, hogy ne keverjék el, ezért nem találták sehol, holott még a szomszédos postákat is felhívták. Szóval négy postalátogatás, két és fél óra várakozás, kb 15 perc telefonálás után megkaptam az 1500 forintos csomagomat.