Gondolom mindenki ismeri a trükköt, hogyan lehet koncerten a legolcsóbb ülõjeggyel lemenni a küzdõtérre az Arénában, de mi van, ha történetesen nem koncert van és ülni szeretne a t. vendég? JJ a hétvégén a Freestyle motorbrummogtatáson szeretett volna egy tuti helyet, de hiába foglalta be hetekkel korábban, nem tartott sokáig:

Mintegy 3 héttel korábban kiválasztottuk a korábbi évek tapasztalatai alapján a legmegfelelõbb szektor általunk legjobbnak ítélt székeit, majd hosszas pénztári sorbanállás után, jegyenként 6000 Ft-ot leperkálása után abban a boldog tudatban vártuk az eseményt, hogy végre mindent fogunk látni (naív jegyvásárló, naív elképzelése...). Már akkor gyanút kellett volna fognunk, mikor a szektorba érkezvén elcsíptem az egyik egyenpólós szavait, miszerint "igazából mindenki oda ül ahova szeretné".

Etele küldte a linket, azóta fillérenként próbáljuk összekuporgatni azt a 46 fontot (18 rugót), amibe Maxim Velcovsky „Little Joseph” nevû dizájncsodája kerül. Annyira riasztó, hogy Józsika kedvéért még gyertyát is hajlandók lennénk égetni, amit amúgy – hasonlóan például a lábasfejûekhez – a legritkábban csinálunk.

Népszerûnek bizonyult a benzinkút-pénztárosok trükkjeit kapirgáló poszt, folytatásnak íme egy olyan szenyóság, ami nem is igazán az, hiszen a vevõ nem jár rosszul vele. Morálisan persze helytelen, úgyhogy kérjük ne utánozzák!