Esküszöm, a magánéletben nem vagyok egy Naiv Ügyfél, erre az év elsõ munkanapjának elsõ negyedórájában bajuszt akasztottam a zsírburgeresekkel. Ajándékot kellett venni a 2 kis Homár összes óvónõjének, amit úgy tudtunk megoldani, hogy a Szépvölgyi úti McDonald’s-ban megreggeliztetem a gyerekeket, Imola meg bevásárol közben.

Azaz megehettünk volna másik reggelizõ helyre is, ha a kis Homárok nem látják meg a kirakatba akasztott poszteren, hogy a Happy Meal-menühöz Furby nevû szõrös állatkát is lehet választani. Azonnal begerjedtek persze, aztán a pultnál, amikor már késõ volt, az eladócsaj bevallotta, hogy nemhogy nincs Furby, de gyakorlatilag sosem volt, mert az akció elején 2 nap alatt elfogyott. A rohadékok persze kint hagyták a posztert, hadd szopjon a sok nyomorult apuka. Két Furby helyett így szert tettünk egy különösen visszataszító hajcsat-szettre plusz egy elkorcsosult, apró plüsselefántra. Nem tudják amúgy, mindenhonnan rég elfogyott a Furby? Nem mintha újra át akarnám élni az élményt, amit a világ legeslegrosszabb tojásrántottája tett borzongatóan feledhetetlenné.

(A Furby nevû elektromos állatka 1998 nagy slágere volt a 12 hónap alatt eladott 26 millió példánnyal, aztán mindenki elfelejtette, mint a tamagocsit, hogy 2006 nyarán új verziót hozzanak ki belõle, ezúttal farokkal.)