Hogyan szív nagyot az államreformon az, aki csekken fizetgeti a lakásilleték részleteit? Olvassunk együtt a korszerûbb Magyarországért. Megrázó beszámoló arról, milyen hatékonyan teszik a reformerek egyre kellemesebb, élhetõbb hellyé a Pannon Pumát. A dialógus különösen szórakoztató!

Az alant részletezett eset friss, szinte még ropog és morzsolódik, ahogy a szitkok a fogaim között. Íme, a dübörgõ pannonreformok, és a tisztább, szárazabb, biztonságosabb államigazgatás jegyében egy ilyen új polgár-szopatási lehetõségbe botlottam, illetve leszek – sok ezrekkel egyetemben – elszenvedõje.

Látszólag jelentéktelen dologról van szó, egyesek talán nem értik a felfele háborodás miértjét, de személy szerint én az elveket is úgy szeretem, ahogy a sz*llentést, vagyis tartom amíg tudom. Ez pedig kétségkívül elvi eset. Párom és jómagam havi részletekben fizetjük a lakásvásárlás után kirótt illeték-sarcot. Csekken, ahogy más befizetnivalót is, mert így szeretjük, számos okból. Sõt: a részletfizetés engedélyezése után maga az Illetékhivatal küldte ki a kellõ számú sárga papírost részünkre, megkönnyítve a pénztõl való, rendszeres, havi, fájdalmas búcsúnkat.

Történt ugye nemrég, hogy az Illetékhivatalt mint olyat, a Nagy Államreform nevû szertartás jegyében alárendelték/beolvasztották az Apeh-be. Elhangzottak persze a szokásos ráolvasások, hogy „hatékonyság”, meg „nagyobb arányú befizetések”, meg „hatékonyabb ügyintézés”. Mindegy, a lényeg, hogy január 1-tõl a lakásvásárlás (meg egyéb) illetékfizetési kötelezettségnek az Apeh számlájára történt pénzjuttatással lehet eleget tenni. Elhangzott itt-ott, hogy az elsõ néhány hónapban még be lehet a régi csekkeken is fizetni a zsét, mert a posta lesz oly drága, és egy ideig automatikusan átirányítja a befizetéseket.

Na eddig szép minden. Hanem hogy, hogy nem, a februári csekkes befizetés után, ma úgy éreztem, ideje lenne tisztázni, hogy akkor meddig is jók a „kis sárgák”, nehogy az legyen, hogy fizetek mint a bakaparancsnok, aztán egyszer csak kitalálja az Adóhivatal, hogy õk nem látják a pénzt, mert nem az õ számlaszámukra fizetek. S akkor kezdõdhet a rohangászás a csekkszelvényekkel, olyan pénzek után, melyektõl nem jó szántamból szabadulok meg, hanem mert muszáj. Megkörnyékeztem a Fõvárosi Illetékhivatalt, illetve ami maradt belõle, miután az Apeh behálózta. Az Illetékes Elvtársnõ és köztem zajló telefonbeszélgetés zaftosabb részletei kb. ezek voltak: Én: Szeretnék új csekkeket kérni a lakásvásárlási illeték folyamatban lévõ részletfizetéséhez. Õ: Hát azt nem tudunk adni… Én: De eddig csekken fizettem és továbbra is így szeretném fizetni… Õ: Hát elég nagy kavarodás van most, senki nem tudja, hogy mi lesz… Én: Volt a hírekben stb., hogy a posta egy ideig még átirányítja a befizetéseket. Meddig van ez, mert hogy konkrétumot nem mondtak? Õ: Hát ezt sem tudni. Egyetlen biztos pont van, az utalás. Akkor megkapjuk. De csekken ne fizessen. Én: De most is elfogadták szó nélkül (február elején volt). Õ: Ha már befizette, akkor jó (nektek, gondoltam), de legközelebb már ne csekken fizesse hanem utalja. Én: És ha többen fizetünk a lakásra illetéket, lehet ugyanarról a számlaszámról? Õ: Hát nem… Akkor tudjuk beazonosítani, ha külön fizetnek, saját bankszámláikról… Kollegina lediktálta még a számlaszámot, amit e célra foganatosítottak, aztán elváltunk békében, szeretetben.

Persze bizonyosságot akartam. Ezért beküzdöttem magam az Apeh egyik ügyfélszolgálatosához. A hölgy nem keltette a magabiztos, felkészült vizsgázó benyomását a válaszadás során. De a lényeg nála is abba az irányba mutatott, hogy zsíros havi illetékrészleteink csak átutalás formájában egyesülhetnek az univerzummal, és juthatnak a Nirvánába. Azért egy idézet innen is ide kívánkozik: Õ: A honlapunkon kint van, hogy a posta meddig fogadja el a régi csekkes befizetésket. Én: Nincs. Átnéztem a honlapot, sehol nincs kint a dátuma ennek. Csak az Apeh-számlaszámot találtam, amire fizetni kell. Õ: Igen, igen, erre kell utalni!... Hagytam, mert amúgy szép napom van, nem akarom elrontani.

Pénzügyi analfabétakánt is leszûrtem a leszûrendõt: itt bizony a kutyát sem érdekli, hogy az átutalás pénzbe kerül, ami egyedül a bankokat gazdagítja, még ha nem is ezen múlik majd a polgár napi csokiadagja. Csak az van, hogy semmi nincs. Nincsenek új sárga csekkek, havi (bevállalt) sorban állások a postán. Helyette fizessek ki rendszeresen még havi x Ft-ot azért, hogy az államkincstár vagy miafranc, hozzájuthasson a pénzéhez, és a marha nagy reformkorban olyan alapvetõ feladatot nem sikerült megoldaniuk, mint az új csekk kiküldése, vagy legalább egy értesítés a változásról. Tekintve, hogy az utóbbi években sokan vettek lakást kis hazánkban, és vélhetõen sokan kénytelenek részletben fizetni az illetéket, így az Apeh-Illetékhivatal, Jelenések könyvét idézõ kétszarvú szörnye, illetve annak bénázása, a bankok alá dolgozik, közvetve õket gazdagítja. Mivel az elvek mellett a konspiráció is közel áll hozzám, így halkan megjegyzem: remélem, hogy ebben nem az ország Igazi Urainak, a bankoknak a keze van, és csak véletlenül részesülnek õk az orrba-szájba reformált közigazgatás újabb jelentõs eredményétõl, az utalási megbízási díj formájában…

Petykó