Olvassák ódaként Sergi levelét, amelyben a csodálatos Deli csoki magyarországi megjelenésérõl ad hírt:

Kedves Homár (aka ízeltlábú ínyenc)! Végre!!! A türelem nem hiábavaló! Igaz, hogy, több mint 15 évet kellett várni a kommunista blokk és a KGST felbomlása után, de a jó dolgokat ki kell várni.

Bizonyára sokak szívét ellágyítja (még a Te hátoldal felé esõ csõszerû szívedet is a sinus pericardiális üregedben), hogy a Csehszlovák szentháromság egyik tagja felütötte a fejét a hazai kereskedelemben. Ha szüleink a Komáromból Komárnóba tartó egzotikus utazásról tértek éppen vissza, tudhattuk, hogy a hoztamámvalamitneked!-felkiáltás mögött vagy Botas cipõ, vagy Disko keksz vagy Deli csoki, vagy ezeknek valamilyen kombinációja lapul.

A DELI csoki pedig maga volt a csúcs, mert a cipõnek egészséges lelkületû fiúgyermek nem örül, a keksz száraz és úgyis meg kell kínálni a kistestvért a DELIt pedig csukott szemmel és az átlagosnál nem kevesebb beleérzõ képességgel akár Marsnak is hihettük!

És megérkezett a hazai CBA láncba a kicsit feldizájnolt, de eredeti kvalitásaitól meg nem szabadított DELI, egybõl háromféle ízben (bár lehet, hogy csak a csomagolás színe a különbség – barna, zöld, lila) és egészen röhejes 55 jó magyar forintos áron.

Sergi

u.i.: Az import kicsit mellékszálasnak tûnik; tekintve az utólagosan rákendácsolt magyar felirat-matricát.