Rég röhögtünk ennyit. Miután leközöltük a Darshan kávézó tulajdonosának meghökkentõ írását, amivel egy, az éttermét ért olvasói kritika szerzõjére támadt, elõször az olvasó írt nekünk, majd nem sokkal késõbb befutott a – hogy is fogalmazzuk – lendületes vendéglátós újabb mûve, ami ha lehet, rá tud tenni még egy lapáttal. A csúcspontok: "hazugság", "46 éves tapasztalt ember vagyok", "A kijátsza nem két 'sz'", "van a darshan udvarnak egy ingyenes bölcseleti lapja" és végül "Üdvözlettel, Karesz". Gyilkos, zseniális. Elõbb ezt közöljük alant, aztán jön, felborítva az eredeti idõrendet, az olvasó témalezárója. Az olvasásmániások kedvéért utána egy levélturmix következik Önöktõl, újabb Darshan-tapasztalatokkal. Jó nevetést!

Karesz mûve, aki a jelek szerint azt gondolja, a Homárt csak internetes újságírók olvassák:

Kedves Homár Szerkesztõség,

Ugy gondolom, hogy részemrõl lezárom a témát. Sajnos az a típusú ember vagy, aki a poénok kedvéért képes valótlant állítani. Mind a piszkus ruha, a zsíros haj, a negyedórás várakozás, az italba logó orr ...stb,- hazugság. Ma délelõtt átjött hozzám a darshan udvar könyvesboltjának a vezetõje és elmesélte, hogy mielött leültetek volna a télikertben, bementetek hozzá és "leszaroztatok" minden könyvet, amit levettetek polcokról. Akivel találkoztatok, az a könyvek kiadója és mûfordítója volt és csak nézett kikerekedett szemekkel. Hadd ne említsem, hogy kiknek a könyveit becsméreltétek, legyen annyi elég, hogy világhírû írókról van szó. Hidd el, hogy nem a helyemet védem, hanem felháborítónak tartom, hogy 40 év fölötti embertársadat, aki több mint 20 éve van ebben szakmában meghazudtolsz és szavaiddal ostorozva lekezelsz csak azért, hogy mint internet újságíró a jópofaságod révén elõrébb kerülj. Az indulatomért elnézést kérek, amellyel kiteregettem vélt személyiségedet, nem hozzám illõ ez a modor. 46 éves tapasztalt ember vagyok, talán a szüleid generációja. Van egy 12 éves lányom és egy 8 hónapos kisfiam. Szívesen venném ha bebizonyosodna számomra, hogy Te nem olyen srác/leány vagy, mint amit a kritikád tükröz. A kijátsza nem két" sz", a másik szóviccedet értem. Külön köszönöm a Homár Szerkeztõségének, hogy lehozta a választ, megmondom õszintén,-nem gondoltam volna.Sok gratuláció is érkezett azóta az oldalamra, de hidd el, veled/veletek, egy személyes találkozónak még jobban örülnék, amellyel lezárhatnánk az eseményeket.Amírõl beszélgetnék veled: van a darshan udvarnak egy ingyenes bölcseleti lapja. Itt "kiirhatod" magad, ha van kedved hozzá. Üdvözlettel, Karesz

Erzsi, az olvasó témazárója:

Csonkics Karesz levelét olvasva több dolog megfogalmazódott bennem. Szeretném helyesbíteni az elsõ mondatot: nem a törzsvendégei vagyunk az említett étteremnek, hanem csak voltunk. Évek óta jártunk oda, ám ezt a jövõben nem fogjuk megtenni, és mindezt a barátainknak is javasolni fogjuk. Több okból is. Úgy tûnik, a kiváló, legjobb étteremvezetõ a világon szentírásként tekint kedves alkalmazottai szavára, el sem gondolkodva azon, talán a vendégnek lehetnek olyan alapvetõ igényei egy étteremben, hogy ne kelljen várakoznia, ne kelljen mindig javítania a pincért, s ne kelljen elnézést kérni, mert esetleg csak egy tételt merészel kérni a felszolgálótól. Ezek után azt gondolom, az sem lenne meglepõ, ha a reklamáló vendég fejére borítják az ételt mert mer szólni esetleg, hogy véletlenül sós lett, hideg, vagy ne adj isten', rágós a hús. Gondolom, mi is ott követtük el az alapvetõ hibát, hogy el mertük várni, hogy a pénzünkért a megfelelõ ételeket, italokat, az intézményhez megfelelõ stílusban szolgálják fel. És valóban igaza van, egyoldalú a kritika. Ennek talán az az oka, én/mi csak errõl az oldalról láttuk az esetet. És a másik pedig, hogy nagyon fontos az a szó, hogy kritika.

Talán valóban kekec és nyegle voltam (pedig nem), ám sehol nincs leírva, hogy egy helyen az ember kekec és nyegle nem lehet. És általad kekecnek, nyeglének titulált énem figyelmét nem kerülte el, hogy ápolatlan, figyelmetlen, és hasonlóképpen nyegle, majd a végén mondhatjuk, és akkor most igazán finoman fogok foglamazni, bunkó volt a kedves felszolgálód, mikor volt merszem neki nem adni borravalót, s dühöngve lecsapta az asztalra az egy forintot s a hamutartót. Ha ezt nem teszi meg, csendben eljövünk, s lezártnak tekintjük az estét. Ezt talán nem sikerült megbeszélni vele, kérem, tedd meg! A hibaforrásokra nem utaztunk, ugyanis mint leírtam, egy kellemes estét szerettünk volna eltölteni az említett helyen és nem az epénket kiönteni. De, mint látszik, nem is kellett utaznom rájuk, a hibák jöttek maguktól.

Saját kávézót nem véletlenûl nem építek, nem értek ahhoz, hogy kell csinálni. De azt hiszem ez sem feltétele a fogyassztásnak. Azt viszont tudok, s van némi fogyasztói önérzetem. A Darshanba belépve ezek szerint ezt is félre kell tennem, mert ez bánt tieket. Menjek, fogyadjam el ami van, aztán fizessek, s húzzak a fenébe. Ha meg kinyitom a szám, tekintve pallérozott elméddel megfogalmazott leveledet, földbe taposol. Végül pedig egy igazán fontos dolgot szeretnék megjegyezni: én tényeket közöltem, talán nem a legkedvesebb stílusban, de tényeket. Te, Csonkics Karesz tulajdonos és üzletvezetõ meg csak fröcsögtél, mindenfajta cáfolat nélkül. Ezt beismerésnek veszem, te is tudod, igazunk van, volt. Bár mondjuk ha csak elnézését kérsz, azzal is beértük volna.

Tán nem fogalmaztam olyan fennkölten mint te, kérlek mûvelt embertársam nézd el ezt nekem, bár azt hiszem, ez nem elengedhetetlen ahhoz, hogy belépjen az ember egy étterembe, s fogyasszon. De még az esetleges zselézett haj sem kizáró ok. Mi eddig így tudtuk. De hogy nálatok más szelek fújnak, azzal mostmár tisztában vagyunk. És kérem, hogy legyetek szívesek kiakasztani az étterem bejáratára ezentúl hogy "Sznoboknak(azaz igényes vendégeknek) belépni tilos!

Az esetet részünkrõl lezártnak tekintjük!

Végül a három level, ami szintén darshanos tapasztalatokról számol be:

Én kb. 2 hónapja ültem be egy vasárnapi este a darshanba a kedvesemmel, és hasonló tapasztalataim voltak. Úgy kellett szólni a pincérnek, hogy hahó itt lennénk és fogyasztanánk. Nekünk is negyed óra volt, míg kihozták az italt, pedig rajtunk kívûl 3 asztalnál ültek csak. A pincér itt nem volt csapzott, koszos, ellenben a konyhai dolgozókkal. Kisétált kreol bõrû srác, akirõl késõbb derült ki, hogy lány, és leült dohányozgatni a bejárathoz. Gondolom egy másik szakács lehetett aki csatlakozott hozzá, de ilyen mocskos konyhai ruhát én még nem láttam. Zsíros haj, meg minden amit az elõzõ levélíró leírt, de úgy látszik, most vagy nem felszolgálóként volt ott, vagy többekre illik a leírás.

És nem paradicsomszósz, vagy ételszármazék, rendesen mocsok. A kedvesem egy francia hagymalevest kért, én pedig egy pizzát. Na most a leves cipóban az kb. 1 dl volt, zacskós leves. Persze rossz pizzát hoztak ki nekünk elsõre, szóltunk, hogy azért ez nem az amit kértünk. Ja, az egy másik asztalé volt. Mindjárt hozza az enyémet is. Mondom, ha most álltok neki (eddígre már vagy egy órája ott ültünk), akkor ne is kezdjétek el, mert nem várnám meg. Nem, nem akkor álltak neki, kihozták egy 10 perc múlva. De milyen volt az a pizza ? Gyakorlatilag a szegényes feltétet tudtam megenni róla. Mert biztos sokan örülnek neki, ha az étterem figyel a vendégek egészségére, de sehol nem volt feltüntetve, vagy jól elrejtették, hogy teljes kiörlésû lisztet használtak hozzá. Szóval a pizzához sok köze nem volt. Kilépve az étterembõl mi is úgy döntöttünk, Darshan soha többet. Ez a levél a fõnöktõl meg csak mégjobban megszilárdította elhatározásomat. Nem írok jól, zselézem a hajam, lehet, hogy jobb éttermet sem tudnék csinálni, de mind a hely maga, mind pedig a fõnök válasza kritikán aluli. Eredetileg nem akartam ezt a levelet megírni az elsõ post után, de ez a válaszlevél.

Lolka

Csak annyit fûznék a Darshanos sztorihoz, hogy két éve nekem ugyanez volt a problémám az étteremmel. Teszetosza pincérek, taplóparaszt kiszolgálás, 1 órás várakozás egy kurva levesre stb. A borravaló hiányát szintén beszólással kezelték. Két esélyt adtam a helynek, de sajnos nem gyõzött meg, így azóta be sem tettem a lábam. Ilyen tulaj mellet ez nem is meglepõ, (idézhetelen rész).

Kiss Juhász Béla

Remélem nemcsak az én lelkemet borzolta fel a mai darshanos reakció, és remélem nem csak nekem szaggatta fel régebbi darshanos rossz élményeimet. mi akkor csendben tûrtünk, de most íme itt a sztori valami koncertre mentünk a darshanba, ahol a színpad mellett, jobb oldalt kaptunk helyet. Kb 10 fõs társaság voltunk, és terem azon részén még egy hasonló társaság volt. nem gondoltuk, hogy egy kisebb vagyont hagyunk ott, de szerettünk volna legalább inni pár sört, illetve valami salátát, desszertet elfogyasztani. a koncert 8kor kezdõdött, kb akkor ültünk be. kb eltelt egy fél óra, mikor valamelyikünk megunta és hozott egy étlapot. újabb fél óra várakozás után összeírtuk, hogy mit rendelünk, majd még hagytunk egy kis esélyt a pincérnek, de végül odavittük a rendelésünket a pulthoz. ismét eltelt fél óra, amikor meguntuk a várakozást, és kimentünk "reklamálni". 15 perc mulva meg is jött a rendelés. mondanom sem kell, hogy a koncert végén. ráadásul nem is akartunk maradni sokáig, így mindenki vadul elkezdte inni a sörét, meg letoltuk a soknak nem de drágának mondható salátát és kimentünk a pulthoz fizetni. Ez a probléma abban az esetben ha nem lett volna azon a részen senki és csak egyszer fordult volna elõ, akkor azt mondom, OK. De a másik társasághoz kijárt a pincér. Ugyan ritkán, de volt ott, így tudta, hogy ottvagyunk. Sõt azt is látta, ahogy az étlapot olvassuk. Innen egyértelmû nem? Visszatérve a darshan válaszához, ilyen hangnemet nem engedhet meg magának egy vendéglátós sem. Ha az ügyfél a legnagyobb fasz akkor sem! üdv T.