A mai nap hivatalosan is a DM-é, minthogy immár a harmadik olvasónk levelét lõjük az örökkévalóságba a témakörben. Gebra a telefonos és levélben történõ sorozatos zaklatás után eljutott a Citibanknál a harmadik fokozatig. Most már akkor is reklámot tolnak az arcába, ha õ hívja fel a bank ügyfélszolgálatát - akár egy egyszerû egyenlegkérdezés miatt:

a folyószámlámat a citibanknál vezetem, erre utalják a fizetésemet is. elégedett vagyok velük, mert ha ügyintézni támad kedvem, vagy ne adj isten pénzt átutalni, kényelmesen, gyorsan meg tudom tenni, akár telefonon, akár interneten keresztül. és ez nekem elég. korábban volt egy személyi kölcsönöm náluk, ezt visszafizettem, le lett zárva, minden rendben vele. ám mostanában többször a havi egyenlegértesítõ mellé, vagy csak anélkül is levélben felhívták a figyelmemet egy különleges ajánlatra. most akár külön dokumentáció benyújtása nélkül ajánlják fel nekem ismét a korábban már jóváhagyott citibank személyi kölcsön összeget, amelyet most elég akár személyi igazolványommal és lakcímkártyámmal igényelnem. új citibank személyi kölcsönöm összege 310.000 ft. kb ezzel a szöveggel találkoztam mindegyik levélben. minderre telefonon is felhívták a figyelmem. mikor közöltem, hogy szerencsére nincs rá szükségem, akkor ajánlották, hogy fektessek be. kicsit idegesített a dolog, de úgy voltam vele, ha akarják, dobálják ki az ablakon a pénzüket.

ma reggel azonba hívtam a citiphone-t, ami egy 40-es, helyi tarifával hívható szám, hogy megtudjam, mennyi az egyenlegem. ez úgy szokott zajlani, hogy hívom õket, kiválasztom, hogy lakossági folyószámláról van szó, majd be kell ütnöm a kártyaszámomat, ehhez kérik a telefonos pin kódomat. ha ez megvan, akkor egy automata hang közli: az ön számlájának egyenlege ..... forint. és már a birtokomban is van az információ. azonban most azt közölte velem a géphang, hogy legyek szives várjak az ügyintézõ kapcsolásáig. meglepõ volt, hogy azonnal fel is vette egy hölgy, mert ebben az idõszakban általában 2-3 perc a várakozási idõ. elmondtam neki, hogy igazából csak egyenleget szerettem volna lekérdezni, nem akarok én tõle semmit, de ha már így vagyunk, mondja meg.

kis türelmet kért, közben szerencsém volt végighallgatni vivaldi négy évszakából a tavasz címû opust. végtére is felvette egy másik ügyintézõ, akinek ugyancsak elmondtam a fentieket. õ újból elkérte a kártyaszámomat, pin kódom utolsó két karakterét, amit egyébként elõtte már megadtam az automatának is, s készségesen segített, megtudtam mennyi a számlám egyenlege. már készültem elköszönni, mikor mondta a hölgy, hogy azért kapcsolta hozzá a rendszer az én hívásomat, mert ugye nekem van náluk egy lezárt személyi kölcsönöm, s elmondaná, hogy most újból élhetek ezzel a lehetõséggel, ha közben nem történt munkáltató váltás, akkor elég a személyimmel, lakcímkártyámmal befáradni hozzájuk, és szinte azonnal folyósítják nekem a kölcsön összegét. kedvesen, illemtudóan megköszöntem, s letettem.

s aztán elgondolkodtam, hogy ez nagyon ügyes. én hívtam õket egy helyi tartifával hívható számon, õk meg el akartak adni nekem valamit, és közben én is fizettem, közel 6 percnyi helyi hívás árát. nem egy vagyon, 6percszer bruttó 40 forintomba került. inkább azt tartom gusztustalannak hogy az én pénzemen akarnak eladni nekem valamit, nekem kell fizetnem azért, hogy meghallgathassam az ajánlatukat. s nem csak egyszer. kiváncsiságból megint felhívtam õket mikor beértem az irodába, s pont ugyanez történt, nem egyenleget kaptam, hanem ügyintézõt akartak kapcsolni megint.