A Homár elképzelni sem tudja a napfoltok zavartak be vagy az amerikai hadsereg új serkentőszerének titkos tesztelése zajlott a BalatonSound fesztiválon, mindenesetre több inkálos incidenst is jelentettek. Legrosszabbul István járt, aki érvényes jegye birtokában egy tavalyi inkálos belépővel a nyakában próbált a fesztivál területére jutni, aminek kergetőzés-pofozás-gázsprézés-rugdosás lett a vége:

Igen, 10 százalékkal lassabban írok, hiszen a jobb kezemen az ötödik kisujj kissé meg lett gyötörve, miközben a kezemből a telefonom akarták kitépni. Lehet a végén át is kell majd fogalmaznom, mert még a hatása alatt vagyok a történteknek. 200 kilométert utazva Délután 4 re érkeztünk Zamárdiba, a balatonsound fesztiválra, megvásároltuk a jegyet, majd bementünk. Pénzt akartam felvenni a kés hás bankautomatából, amiben egy fillér sem volt, így kifelé vettük az irányt barátnőmmel és egy kedves barátommal együtt. A nyakamban volt egy in-kal security-s pass, amit még a tavalyi szigeten kaptam és nem adtam vissza, hiszen évente mindenki változtatja a "igazolványát", ha normális cégről van szó, ők nekem nem küldtek semmilyen kérést erre, hogy vissza kell szolgáltatnom.

Visszatérve kiértünk a főúton kb. 80 métert, amikor két kékruhás in-kálos nyúlt felém, és "menjek velük". Hová és miért? Ijedtemben elfutottam egyenesen tovább a főúton, a kezemben lévő 1.5 literes ásványvizes többletsúlyommal, közben a barátnőm, sem a barátom nem futott utánam. Ezek eléggé lomhák, könnyen hagytam le őket, gondoltam majd megunják. A sarkon vártam rájuk egy kicsit, ne érezzék magukat annyira lemaradva. Követtek továbbra is mint a kutyák, futottak felém kidögölve, nem is értek volna utol, ha nem kocsival jönnek, egy sötétzöld Volkswagennel, amit egy srác vezetett.

A "kékmajom" kiugrott a kocsiból, majd tovább kergetett. Futottam tovább, megint kiugrott, újra futás, féltem, hogy most mi lesz. Kifáradtam, körbezártak, 4-en próbáltak megfogni. Ez már sok volt. A szemüveget egy ökölcsapással leverték rólam, ami azt jelenti, hogy már nem is láttam sokat (-3.5 dioptria). Szinte könyörögni kellett, hogy vegyék fel a szemüvegem, de a lencséket kidobták belőle. Közben félelmükben még erősítést kértek, pedig nem vagyok csak 85 kiló és 178 magas, a csajom szerint "zsírci vagyok, meg duci", tehát átlagos testalkatú, kissé presszerpicis arcú gyerek. Vertek ahol tudtak, az amatőrök.

Újabb próbát tettem a menekülésre, hiszen a telefonomat is el akarták venni, meg, hogy "kapcsoljam ki", kicsúsztam a 4 mackós kezéből, és futottam tovább. Ekkor már nehezen, mert nem láttam jól, lefújtak gázsprével és olyat rúgtak a lábamba, hogy azon a sarupánt kifordult. Megint elkaptak, ekkor már kettő fogott és egy ugatott nekem, hogy "hol van a pass", (amit a zsebembe tettem közben), letépték a 20 perce vásárolt jegyemet is, "erre már nincs szükséged".

Hátulról az egyik bakanccsal akart tökönrúgni, valamilyen úton módon ezt is túlélte "pöpi". Úgy csináltam, hogy azt higgye eltalálta. Nincs vége, mert elmenekültem újra és befutottam egy kocsmába, miközben hívtam a zsarukat, akik persze nem vették fel, vagy csak kapcsoljuk a "mittomént". Berohantam tehát a kocsmába, és próbáltam segítséget kérni. Felugrottam a pultra és próbáltam beugrani a túloldalra, közben megérkezett a kékek serege, akik azt mondták, hogy én loptam valamit és ezért rohanok. Futó ember csak rossz lehet...

Kirángattak a kocsmából, majd a főúton cipeltek végig, mikor megláttak a barátnőmék és nem mertek közelebb jönni, leültettek a főbejárathoz egy székre, ahova 8 vagy több ilyen majom gyűlt össze, majd egy rendőrnek magát kiadó kissé hadarós okostoljás érkezett. A hangfelvételen könnyen kivehető a hangja "egyébként rendőr vagyok", fenyegetés és kikérdezés kezdődött, hogy adjam oda a passt, és hogy hol van (ez volt e vesszőparipájuk), és én "hivatalos személy elleni…", (magamban:kérdem mikor? az orrommal megkarcoltam az öklét?) majd, hogy 2 választásom van:

1, hátravisznek a susnyásba és jól szájbarugdosnak, majd lefújnak gázspével, amire már nem emléxem, de lehet rám is fogta, ami ebben az esetben akár vakságot is okozhat közelről.

2. odaadom a passt és nem is jövök a közelükbe és örüljek, hogy nem vernek jobban meg, de ez már nem is biztos. Nagyon megrémültem, mikor "figyelsz rám" szöveg hangzott el, majd azonnal egy rúgás a térdemen, "akarsz még?", na most ki az, aki akar?:( Hülye barom )

Ezt látta sok ember is, hogy itt ülök hátrafeszített kézzel és majd nyolcan fenyegetnek, de senki nem hívott rendőrt, hiába is kiabáltam ezt végig a főúton. Ha eszméletemet vesztettem volna, mit csinálnak, végighúznak és a fejem meg pattog a betonon? Ez a személyi szabadság korlátozása. Most így leírva döbbenek rá sok más részletre, rájövök, hogy ezek csak akkor nagyok, ha sokan vannak, bátraknak érzik magukat, hogy én ártatlanul lefogva szenvedek, fenyegetve vagyok, egy kibaszott cetli miatt, amit egy jó fényképezőgéppel és egy színes nyomdával és egy laminátorral, könnyedén replikálhat bárki.

Odabasztam a passt, ha ennyire odavan érte, megaláztak azzal, hogy gyere vedd fel rendesen, ittvan... "mit kell ilyenkor mondani", "bocs srácok, kissé kifáradtatok?" "elnézést a kellemetlenségért, hogy futottatok." elengedtek, közben megkaptam a szemüvegkeretem, "köszi", nagyon kedves:) Így kihívtam a zsarukat, egyszerű 112, na megérkeztek, elmeséltem a történetet, majd azt mondta a rendőrúr, hogy tegyek feljelentést, de előtte kell hozzá látlelet, ami bizonyítja a sérüléseket. Egy tanú adatait vették még fel, aki látott engem cipelni és kergetni…

Néha kissé köhögök, akkor szúr a felsőtestem, mintha izomlázam lenne, lehet az is van, de gyanítom, hogy a verés folyamodványa. Kis ember vagyok, de elég sok ismerősöm van a médiában, eljutott a szervezők fülébe is a történet, akik az In-kal tulaját hívták hozzánk el a szabadstarndra. Elmondtam a történetet, sokat rugóztak a in-kal pass-ról, miközben nem az volt a lényeg, különben is aki ad magára, az állandóan tudja kinek ad és hová ilyen "igazolványt", például változtatja a felépítését a grafikának évente.

Elmondtam, hogy: - az összes emberedet lefutottam
in-kal: - Engem nem biztos, hogy le tudtál volna futni, atletizáltam.
erre én: - szerintem nem (,) biztos.

Elmondták, hogy sajnálják, hogy a srácoknak elszakad a cérna, de amikor nekem elszakad akkor pihenek, ezek meg, futottak... Mondjuk a sport is valamiféle pihenés, persze ha van egy focilabda, nevezetesen én, ütnek rúgnak. Kiengesztelésül felajánlották, hogy kapok egy jegyet vissza, majd VIP passokat hármunknak, és nem esik semmi bántódásunk, garantálják.

Nem, hagyom annyiban, a látlelet is kész van, az ügyvédem is szívesen perelné az In-kalt, tehát ennyi eddig... 2 napom megy el arra, hogy próbaidőm alatt el próbálom intézni az orvosi vizsgálatokat, szemészet, röntgenek, ideggyógyászat. A kiszolgáltatottság kegyetlenebb érzés lehet mint bármi, lelkileg lassan dolgozom fel az igazságtalanságot és a megaláztatást. Nem látszik rajtam, de szenvedek, bár csak egy nap telt el. A szemüvegem majd 30000, de ez nem érdekes, ha közben lesz valami vérfaszom a fejemben, na köszike.

Óriási, féltenyérnyi, néhol mély sérülés van a jobb lábamon, amikor letepertek a földre, akkor kaphattam, grátiszba néhány rúgás is volt. A bal térdemen is a bántalmazás jelei láthatók. Az állkapcsom is fáj, gondolom nem a 3 napja elrágott rágógumi okozott izomlázat. Karcolások a nyakamon, a csuklómon a szorítás és bőrhiányok jelei, a vállamon is látható nyomok, a szemem körül egy véraláfutás… A mellkasom fáj, mikor köhögök, a lábfejem is megdagadt.

ÖRIZNEK ÉS VÉDENEK, de kit?