Arról értesítenélek, hogy mi történt T-* ügyben. Az első, aki kapcsolatba lépett velem, az még a telefonhívások kapcsán kért visszahívás volt, a megbeszélt időpontban, udvariasan, bocsánatot is kért, és sajnálta, hogy nem tud tenni semmit. A második egy, a T-* (azt hiszem) kebelén működő titkos cimborám, aki elárulta, hogy van egy még titkosabb, félkatonai ügyfélelégedettségvizsgáló kommandójuk, és ha nincs eredmény, majd azokat zargatja.

Egy hét után jelentkezett egy másik titkos cimborám, aki egy (lehet, hogy a korábban említett) kommandó tagja. Ő a hangfelvételek meghallgatásával kapcsolatban érdeklődött. Elsőre azt hitte, hogy én abba csak belehallgathatok, de miután ismertettem ezt, hamar eljutottunk oda, hogy megkapom ha viszek pendriveot. Végül felhívtak, annak ellenére, hogy rosszul írtam le a papírra a telefonszámomat (!), és arról tájékoztattak, hogy az átírást elintézték, számlákat újraküldik, és két hónapig ingyen netezek.

Ez mondjuk nem pont az, amit kértem, de mivel a költözés húzódik, nem jön rosszul. Figyelemreméltó, hogy milyen gyorsan, pontosan, és ügyfélközpontúan intézkedtek - nem kellett bemennem újabb papírhegyeket aláírni - és ha kell, milyen rugalmasan változtatják a szabályokat, ha kiderül, hogy elavultak. Figyelemre méltó, hogy ez nem azért történt, mert vannak titkos cimboráim. az első nem tett semmit (én kértem erre), a második hivatalos úton is eljárt volna, csak kényelmesebb volt informális csatornákon egyeztetni.

Ez gyökeresen ellentétes a köztudatban elterjedt T-* képpel, és ugyan bőőőőven van még hová fejlődniük (maga a cég továbbra is durva, lásd kötelező telefon, üzleti/magán éles megkülönböztetése, stb.), de az ügyfélszolgálat jön föl, mint a talajvíz. És ennek szeretném, ha lenne nyoma a Homáron.