Múltkori lovastáboros történetünk lópikula ahhoz képest, amit Rékáék tapasztaltak. Miután gyermeke két nap után közölte, hogy fél napot unatkozva kóvályognak a Mustang Lovasclub táborában, és ezt anyuka sérelmezte, hadsereget megszégyenítő megszégyenítésben lett része: lovardaseprés, levélgereblyézés, bajnoki edzés egy hét alatt:

A csömöri lovastáborral kapcsolatban jegyezném meg, hogy szinte pontosan ugyanez történt meg velünk a dunaharaszti Mustang Lovasclubban. Megérdeklődtük, befizettük. Tudtuk, hogy a gyerek dolgozni is fog, egyet is értettünk, megbeszéltük vele, stb. De. Az oktatójuk 8 helyett 1/2 10-kor jelent meg, addig a gyerekek tengtek-lengtek, fogalmuk sem volt, mit is kéne csinálniuk, mivel azért mentek oda, hogy megtanulják, megszeressék a lovaglást, a lósportot. Napközben volt 2x 1/2 óra lovaglás, közben csutakolás, stb, amivel, ismétlem, semmi baj. Délután mindig volt "szabad foglalkozás", ami nem tudom, mit takar, nem ezért fizettük be. Így a gyerekek több órán keresztül unatkoztak (reggel másfél, délután 1-2 óra), mert nem volt mit csinálniuk. Szóval, hétfőn kezdődött a tábor, szerdán bementem, és tök udvariasan megkérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy az oktató többet foglalkozzon a gyerekekkel? És akkor következett a "megtorlás".

Amint elmentem, közölték a gyerekkel, hogy minek panaszkodik, otthon kuss(!) van. (Megjegyzem nem panaszkodott, elmondta az anyjának, hogy mi történt). Kiadták feladatnak az egész lovarda felseprését, a fű összegereblyézését, hogy ne legyen oka panaszkodni (ez egy nagyon nagy lovarda, másnapra felhólyagosodott a keze). Nem az a probléma, hogy feladatot adtak neki, hanem, hogy ez büntetésként működött, és aránytalanul sok munkát róttak ki egy 9 éves gyerekre.

Délután az oktatója közölte a fiammal, mikor nem tudta megcsinálni a feladatot a lovon, hogy "nem vagy te nagyon buta, csak egy kicsit", és ha nem tudja másnapra a feladatot "200 gugolás". Másnap a férjem ment be, ahol a hangnem és a bánásmód reklamálása után azt mondták neki, hogy a gyerek el van kényeztetve, nézzük csak meg, hogy az ő gyereke, az ő pedagógiai módszereivel akárhányszoros bajnok lett. Mondta a férjem, hogy ja, csak mi nem edzőtáborba hoztuk a gyereket, hanem megismertetni vele a lovaglás örömeit, és nem az volt a célunk, hogy 1 hét alatt bajnokot faragjunk belőle.

Azt is mondta a tulaj, hogy a lovaglás együtt jár az alázattal. "Az alázat és a megalázás között elég nagy különbség van."- volt a válasz. Ekkor gúnyosan megjegyezte a tulajdonos, hogy ilyen hozzáállással nem lovagolni kell vinni a gyereket, hanem focizni. Szerencsére azt majd mi döntjük el, mondta a férjem. Pénzt nem kaptunk vissza.

Ennyi a rövid történet, csak azért írom le, hogy eszébe ne jusson senkinek sem idehozni a gyerekét, mert majd jól "megnevelik", és otthon kuss van.