A Gokart egy mozdony, és egyik példányát el akarja adni tulajdonosa, itt a hirdetés. És azért minősülne megmentésnek, ha valaki megvásárolná (irányár két és fél millió, nem sok, még 10 ezer euró sincs), mert ha nem lesz vevő, méhtelepen és olvasztóban végzi szegény. Mint a szimpatikus eladó a Homárnak készségesen elmondta, ócskavasként kb. másfél milliót ér, és ő ezzel az árral sem járna rosszul. A mozdonyt a Cserfood nevű nyírlugosi cégtől vette, jelenleg is a vállalat telephelyén van, onnan lehet majd elvinni. A Gokart a cégnél, illetve korábban a Zöldértnél húzogatta a szovjet exportra menő zöldségszállítmányokat, amíg voltak.

A dízelmozdony hivatalos neve a MÁV-nál M32 volt, ami mindjárt elárul egy érdekességet, a dízelhajtásra („motor”) utaló M utáni hármas ugyanis azt jelzi, hogy 3 tengelyes járműről van szó, ami viszonylag ritka. (Akkor már egy kicsit ássunk bele magunkat a mozdonynevekbe, a leggyakoribb hazai mozdony, a Szili, azaz V43, amely villanyhajtású és 4 tengelyes, ugyanígy a V63-as Gigant 6 tengelyes, az M41 Csörgő pedig ismét négy, de dízel.)

A Gokartot a Ganz-Mávag 1972-től gyártotta, ez  a példány is ekkor készült, vagyis a legöregebb példányok között van. A tehervonati tolatómozdonyokból (ez nem azt jelenti, hogy mindig hátrafelé megy, hanem azt, hogy az állomáson, telephelyen tologatja, rendezgeti a vagonokat) vállalatok is vettek, iparvasúti mozdonyként A28 a neve. A dízelhidraulikus mozdonyokba 275 kilowattos V8-as motor került.

Már csak néhány Gokart létezik, pedig a MÁV 56-ot vett belőlük annak idején. Nyíregyházán van még két darab, és e sorok írója Vésztőn fotózta le a gyönyörű zöldet.

És a mozdonyok életében legtöbbet viselt piros színre festett másikat.

Az eladó azt ígéri, lesz az eladó Gokartnak menetvizsgája, vagyis a vevő lábon viheti el. Viszont a kompresszorát kilopták, de azt nem nehéz pótolni.