Kelenföld MÁV pályaudvar. Indulás előtti WC keresés. Meglepő volt, hogy a váróban szép nagy betűkkel ki van írva: WC és nyilacska. Kimegyek az utcára, követem, több nyilacska is ki van rakva, míg megtalálom a WC-t. Picit gyanús is volt. Ilyet nem szoktak itthon, pláne nem a MÁVnál.

WC-be be, a szokásos lepraszag, kockáscsempe, igénytelenség. Mondjuk az látszott, hogy legalább reggel felmostak.

Bal oldalon kis fülke, benn ücsörög egy kis szerencsétlen kinézetű dülledtszemű emberke, előtte tányér. Direkt keresem, nincs kiírva, hogy mennyibe kerül a WC.

Elvégzem dolgomat, indulok kifelé.

Gondoltam ilyen szolgáltatásért nem fizetek, mert még elbízzák magukat, meg amúgy sem szokás a világ jobbik részein, hogy WC használatért fizessünk. De annyira szerencsétlen arca volt a palinak, zsebre nyúltam. Találtam egy 100ast meg egy 10est. A rendelkezésre álló 2 tizedmásodpercben felszoroztam a 100 forintot a kb. arra járó emberek számával. Óránként biztos befut 20 ember, az 10 óra alatt 200 * 100Ft= 20.000 Ft/nap. Havi 600.000. ?!?!

Így tehát a százast nyugodt lelkiismerettel félresöpörtem és a tizest bedobtam a tányérba. Szerintem benne volt a borravaló is. Szegény ember biztos nélkülöz. Azért olyan dülledt a szeme.Kiléptem a WCből és már indultam volna utamra, amikor egy bődülés hangzott el a WCből:

- AAAAÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖHHHHH!!!

majd:

- EZ MIIII a FAAAAAAASZ?

Megálltam. Ennyire megörült volna a dülledt szemű a neki járó 2 forintnak + a 8 forint borravalónak? Nem, nem erről volt szó. Kirohant utánam, kezében a tizes, tenyerén hordozta, felmutatta:

- EZ MIIII a FAAAAAAASZ? – ismételte meg kérdését.

-Egy tizes. – mondtam.

-NEM TUDOD MENNYIT KELL BEDOBNI????? – ordította.

- Ne tegezzél. – kértem, majd miután magamhoz tértem a szeptikus sokkból, megkérdeztem, mégis mennyit kellett volna fizetnem.

- 70 FORINTOT!!!

- és miért pont ennyit?

- MERT ENNYI AZ ÁRA A WC-NEK!!!!

- És ezt honnan kellene tudnom?

- KIVAN ÍRVA!!!

- Meg tudod mutatni? – fogadtam el a tegezést.

Bementünk. Bebújt a kis fülkéjébe, gondolkodás nélkül letérdelt a pult mögé és elkezdett kutatni. Volt ott valami haverja, annak is szólt, hogy keressen. Kb 20 másodperces keresés után elégedett arccal tápászkodott fel, kezében egy alig tenyérnyi méretű alumínium lapocska, amire fekete filccel fel volt írva a bűvös összeg: 70 Ft.

Ezt felemelte és mutatta felém, hol hibáztam. Pont úgy viselkedett mintha ez a kis lap ki lett volna függesztve az ajtóra. Itt már tényleg nem tudtam mi a teendő. Fejemben kafkai képek keveregtek egy dülledt szemű bogárról, aki díjat szed egy szétharcolt WCben, de bárki bármennyit dob be a tányérba, lehajol és elővesz egy lapocskát, amin mutatja, hogy rossz az összeg, TÉVEDTÉL BAZMEG, majd lefejezi a szerencsétlent. A film végén a kamera besvenkel a fülkébe, ahol kupacban állnak az alumínium táblák a földön, mindegyiken másik összeg. Egytől száz forintig szép sorban. Directed by David Lynch.

Felrezzentem. Ott állt még mindig a BOGÁR, kezében a 70 forintos tábla, fején elégedett mosoly.

-Honnan kellett volna tudnom, hogy 70 Ft a díj? – próbálkoztam.

-IDE VAN ÍRVA! – sivította.

-Akkor mérnem rakod ki a táblát?

-70 FT!

Feladtam. El kell fogadni, ha vesztesz, mert lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. Odabasztam a százast neki, legalább nem riaszt be a reptéren a zsebemben.

- NEDOBÁJJJJÁÁÁÁ MÁÁÁÁÁ!!! – hallottam még, ahogy elhagytam az oduját. Arcom elszánt, komor. Lépkedek a WC előtt a peron felé. Mi várhat még rám a jegypénztárban?

Kamera elemelkedik, felfelé kezd mozogni, de lefelé néz továbbra is, láthatóvá válik az egész MÁV pályaudvar, amint gyaloglok előtte. Vészjósló csend amit csak a közeledő vonat zakatolása tör meg. Mielőtt jönne a felirat, még épp látszik, ahogy bogarak ezrei ömlenek ki a WCből és elöntik pályaudvart, majd az egész országot.

XXI század, Föld bolygó, Magyarország, Budapest Kelenföld, MÁV pályaudvar, WC.

Szabó László