Tegnap (28 Sept 2007, Friday) délután,
ketten csajok elszöktünk a cégünk csapatépítéséről, mert úgyis csak kispályás foci volt - minket uncsi drukkerlány szerepre kárhoztatva - és különben is régen lejárt a hivatalos munkaidőnk, minket meg ne építsenek csapatilag a szabadidőnkben, pláne ha nem kompenzálnak semmivel (az állott almásrétes nem az).
Végigaraszoltuk az összes dugót kifelé a városból - és belefutottunk az M0 eddigi legbrutálisabb tragédiájába - de mit volt mit tenni: be kellett vásárolnunk hétvégére, méghozzá itt nem részletezett okokból (egy bizonyos marcipántorta miatt) a budaörsi Auchanban.
Volt annyi rutinom, hogy a kocsiban átöltözzek (semmi izgi: csapatpóló le az ing fölül, melltartó ki az ing alól, pucér bőr nem villan), de barátosném csak akkor jött rá, hogy hatalmasat hibázott, amikor a kávé/kakaó sorban mindenáron tőle akarták megtudni az ott kóbórló vásárlók, hogy miért 2100 Ft (!) a negyedkilós nescafé, ha a 10 dekás 698. Aztán hogy hol a mandulás babapiskóta (ilyen van?), meg hogy melyik villanyizzó (azmiaz?) megy bele az ő, a kedves vevő dédelgetett lámpájának foglalatába otthon, és hogy hova lehet dobni a karalábé (karfiol?) levelét a zöldséges részlegen, továbbá merre van az akciós tej (az akciós tehénben), és hogy működik-e a hálózati töltő elemről is (ezt azóta se értem: AAA-val akar adományáramot termelni az ELMŰ-nek?!), és létezik-e olyan frutti, amiben CSAK meggyes ízű van, mert ő a narancsosat nem szereti. És így tovább.
Átérezhettük egy hipermarketes árufeltöltő/eladó egyszerű hétköznapjait. A vevők valami iszonyat lökött kérdésekkel bombáztak minket folyamatosan :) Először nem értettük, mire ez a népszerűség, aztán kénytelenek voltunk észrevenni, hogy barátnőm Auchan-kompatibilis csapatpólója és nyakba akasztott telefonja első pillantásra valóban megtéveszthette a vásárlókat. Plusz amilyen energikusan és célirányosan trappoltunk öblítőtől sajtokig, serpenyőktől sörökig, szegénykék azt hitték, hogy barátném a pirospólós személyzet tagja. Eleinte kedvesen el-, később (még mindig kedvesen) ki-, majd (már kevésbé kedvesen) átigazítottuk őket és készségesen együtt nevettünk velük a félreértésen, de idővel kezdett zavaró lenni, hogy kitartóan lihegnek a nyakunkban, pontosabban barátném nyakában, miközben engem villámló szemekkel méregetnek (nyársalnakát), hogy minek tartom föl az egyetlen elérhető drága kartársat olyan sokáig. A négymillióhatszáznégyezerötvenharmadik hülye kérdés magasságában pedig kifejezetten morcosak lettünk, de ez is csak olaj volt a tűzre, mert így (mármint morcosan) barátném még jobban hasonlított az űzött alkalmazottakra és még több félreértés áldozata lett.
Tanulságok:
1. az Auchan nem alkalmazhat túl sok segítő személyzetet az eladótérben, ha a vásárlók ilyen kiéhezetten vetették ránk, gyenge epigonokra, magukat
2. a vevők néha tényleg irdatlan marhaságokat bírnak kérdezni
3. az Auchan is hülye, hogy egy csomó dolgot nem ír ki
4. más csomó dolgot nem rajzol le
5. a hülyeségözön nem bírható ki egy órán túl, vagy fél gramm alatt
6. az emberek - dacára kapitalizmusnak - igenis szeretnek beszélgetni
7. minden szolidaritásunk a pultok között settenkedő minimélbéres alkalmazottaké
8. nem szeretnénk ilyet dolgozni, maradtunk volna inkább az elcseszett csapatépítő tréningünkön
9. miután az egyik k. vevő hangosan anyázva hagyott ott minket, és a homárt meg a fogyasztóvédelmet emlegetve üvöltötte, hogy beír a panaszkönyvbe (meg a homárra), még arra is rájöttünk, hogy a szocio tapasztalatgyűjtés előnyei mellett mekkora lehetőség lenne lejáratni minden gusztustalan hipermarketet álruhás ügynökökkel. Egyszerű: felveszek egy hipermarketszínű pólót és az egyik vevőt elküldöm a francba, a másiknak megsúgom, hogy lepkék laknak a barnarizsben, a harmadiknak, hogy minden baccpapucs meg van karcolva, a negyediknek, hogy pixeles a monitor, aztán mehetnek mind letépni az áruház ajtaját, míg én a rúzsom alatt somolygok. Helyszíni fogyasztóvédelem rulez.
10. és akkor egyszer talán én is megtudom, hogy kapható-e a tálcás gomba szár nélkül, vagy ki kell fizetni az egészet?
Zorro
Szex, félreértés és egymásnak eső Homár-olvasók az Auchanban
Íme kedvenc szeptemberi sztorink, hogy jól induljon a nap Önöknek is. Alant egy olyan levél következik, amiből egyfelől nem hiányzik az erotikus töltet, másfelől bemutatja, milyen az, amikor valakit véletlenül auchanos eladónak néznek, harmadfelől kijelenti, hogy a vevők hülyék, negyedfelől pedig kis híján egymásnak esik benne két Homár-olvasó. Ezúton is kérnénk az álcázott Homár-olvasót anyázó anyázó Homár-olvasót, hogy írja már meg a sztoriját a saját szemszögéből, megveszünk érte, mi akarunk lenni a hipermarket-kultúra Akutagawa Ryunosukéi! És akkor jöjjön Zorro pompás levele.
Az utolsó 100 komment: