Meg házat. Ha közlekedni akarnak, ott a BKV - bruhaha - meg a motorozás, bár az utóbbi révén az elviselhetőnél többször kell túlfejlett egóval és alacsony fizetéssel ellátott orvosokkal találkozni. És mesélhetnék a robogószerelők gyilkos trükkjeiről is. Szóval minden mindegy, bár lehet, hogy ezt csak a tízlábúakat aránylag ritkán megtámadó nátha mondatja velünk. No meg Eszter limuzin hosszúságú sztorija arról, hogy szopatta a Ferihegy Seat autószalon, végkimerülésig.

Kedves Homár,

sokszor olvasom a történeteidet és ma én is szeretnék megosztani veled egyet - bár sajnos ennél sokkal több is van nekem.

Tavasszal vettem a Ferihegy Seat autószalonban egy használt Seat Cordobát, hozzávetőleg 27 000,- Km-rel. A vásárlás viszonylag rendeben ment és még érvényes a Weltautó garancia.

Mivel szeptemberben tönkrement a csomagtartó zárja, ezért visszavittem, hogy cseréljék ki garanciálisan. A csomagtartó zárját kicserélték, majd másnap nem működött. Újabb telefonálgatás időpontért, szervezkedés, rendezkedés az időpont és a megjelenés miatt munkaidőben, majd újra kicserélték. Az elnézést, sajnáljuk kifejezés nem hangzott el. Itt már villoghatott volna a piros lámpa, de mivel jóindulatú teremtés vagyok alapvetően, gondoltam egyszer mindenki hibázhat.

Októberben aktuálissá vált a műszaki vizsga, és voltak egyéb apró problémák is, remegett a kormány, jobbra húzott az autó, rémesen csikorogott a fék, valamint letörtem a jobb tükröt. Telefonálgatás időpontért, szervezkedés, rendezkedés munkaidőben, hogy meg tudjak jelenni és ott tudjam hagyni az autót, autó elvivés. Mivel a munkafelveveő kislány nem volt ott, személyesen a szervízvető vette fel a munkát. Leültem vele szembe, belenéztem a szemébe, és elmondtam, hogy vizsgára viszem az autót, letört a jobb tükör, jobbra húz a kormány és remeg, valamint rémes hangja van a féknek, a szervízkönyv pedig a kesztyűtartóban van. A szervízvezető a szemembe nézett a szemével, a fejével bólogatott, a szájával pedig többször érthetően kimondta az igen szót. Így a verbális és nonverbális kommunikáció alapján úgy értelmeztem, hgy megértette amiket mondtam. Kitöltött egy munkalapot - hamu és por fejemre, mert nem néztem át, de ki gondolta volna hoögy egy csili-vili Seat márkaszalonban a szervízvezetővel ez megtörténik.

Elmentem a kocsiért, kifizettem, hazavittem, amit másnap átnézett kedvesen és segítőkészen a barátom, és megállapította, hogy folyik az olaj, a kormány remeg és húz, a fék rémesen csikorog, a szervízkönyv nincs kitöltve, a számlán pedig a szervízvezető által feljegyzett 39000 km helyett (kerekítek), 339 000 km szerepel.

Szervezkedés rendezkedés munaidőben, visszaviszem a kocsit, elmondom a problémát, majd zavaros magyarázkodás, a szervízvezető nincs bent, az olajcsöpögést megszüntték. Az elnézést kifejezés nem hangzott el.

Következő munkanap felhívom a szervízt, elmondom a problémámat a kormány remeg és húz, a fék rémesen csikorog, a szervízkönyv nincs kitöltve, a számlán pedig a szervízvezető által feljegyzett 39 000 km  helyett (kerekítek), 339 000 km szerepel. A szervízvezető közölte, hogy ellenőrizte s munkalapot, ezen ezek a problémák nem szereplenek, és ez különben is nem dráma, (ebben egyetértek vele, mert ez tragédia), és jöjjek vissza, majd beírják a szervízkönyvet, másnál is előfordul, hogy nem volt ott a szervízkönyv (sic!). Az elnézést kifejezés nem hangzik el, de többször hallom ingerülten, hogy ez nem dráma, a fék csikorgás pedig normális (csak tudnám miért nem hallom más autókban?).

Másnap szervezkedés rendezkedés munkaidőben, hogy bevigyem a kocsit, a barátom kedvesen segítőkészen elkísér, ő is szervezkedik, rendezkedik a munkaidejében, hogy jelen tudjon lenni. Beballagunk, az adminisztrátor kislány kitölti a szervízkönyvet, átjavítja a számlát (az elnézést kifejezés nem hangzik el).

Mondom neki, hogy javítsa ki az gépében az adatbázisában a km óraállást. Kedvesen bólint, hogy rendben. Mivel már tanultam az esetből, kérem, hogy meg szeretném nézni a múltkori elírások után az eredményt. Odaballag a főnökéhez, visszajön és közli, hogy nem lehet a gépben kijavítani a km óra állást (vajon az előbb miért mondta, hogy kijavítja?). Mondtam neki, hogy hibás adat szerepel a kocsimról az adatbázisában, szeretném ha korrigálná. Megint elballag, visszajön, immár egy másik vezetőjével, aki közli, hogy ezt nem lehet, majd ha legközelebb jövök, akkor jó adatokat írnak fel. Megosztottam vele azt a tervemet, hogy többé nem teszem be ide a lábam, mert ha van egy problémám, akkor még háromszor ide kell jönnöm, hogy megodják, ezért inkább keresnék egy megbízható szervízt. Ekkor megjelent a másik szervízvezető, és a barátom elvesztette a béketűrését, nem minden alap nélkül, így innentől kezdve rendezetlenül röpködtek a különféle, egyébként még szalonképes kifejezések. Elsorolta a problémákat - kormány remeg és húz, a fék rémesen csikorog, a pedig ezért hoztam ide a kocsit 39 000 km helyett (kerekítek), 339 000 km szerepel, és nem kértek elnézést, amiért már napok óta ide járunk és telefonálgatunk, mint a hazajáró lélek.

A szervízvezető 1. felháborodottan közölte, hogy ő nem hazudik, mindent felírt, amit mondtam, a kesztyűtartóba nem nyúlhat be (vajon miért nem kérte, hogy adjam a kezébe a szervízkönyvet, mikor  említettem, hogy a kesztyűtartóban van a szervízkönyv?), és miért ne írta volna fel a fizetős ügyfél problémáit (mondjuk ez szerintem is jó kérdés) és hogy ő többször bocsánatot kért (nem kért, viszont töbször  elmondta, hogy nincs dráma, amivel egyétértek, hiszen ez egy tragédia).

Mindenestre ragaszkodtak ahhoz, hogy a gépben levő hibás km óra állást nem javítják ki. Majd ha legközelebb jövök. Mire megemlítettem, hogy itt vagyok, legközelebb nem jövök, ha 10 perc múlva visszajövök, az  jó? Ekkor már úgy néztek rám, mint akit messziről szalasztottak, hiszen többször elmondták, hogy nem javítják ki a hibás adatot, én pedig még mindíg ezt szeretném. Mondták, ha felvsznek új munkalapot,  kijavítják. Ennek megörültem, mondtam hogy remek, itt vagyok, vegyenek fel új munkalapot. Azt nem lehet, majd ha legközelebb jövök. - hangott a válasz. Az elnézést kifejezés nem hangzott el.

Mivel a barátom és a szervízvezető1. között eddigre már nem a problémamegoldésra koncentrált a beszélgetés, a problémámat pedig szemmel láthatóan nem akarták megoldani, ezért elindultunk.

Most tehát ha el szeretném adni a kocsimat, a vevőjelöltem betelefonál a márkaszervízbe, akkor elmondják neki, hogy a kocsiban 2007. októberében már több, mint 300 000 km volt. Keresnem kell egy új szervízt, legalább 1 munkanapom és egy óra telefonálás ment rá arra, hogy még mindíg remeg a kormány, jobbra húz a kocsi és csikorog a fék....

Lehet, hogy ez másoknak nem nagy sztori, de tudom, hogy te Homár megértesz engem.

Üdvözlettel:

Eszter