A Homár szokásához híven tartózkodott az év végi értékeléstől, mert amúgy vicces lenne felhívni a C*****m káeftét, hogy akkor ki venné át tőlük a "2007 legparasztabb köcsög agresszív lehúzós duplán fantombüntetős cége" különdíjat, de sajnos nincs elég ügyvédünk a projekt biztosítására. Bizonyos trendeket azért ki lehet szúrni enélkül is, például, hogy a Kozsó nevével jegyzett Zöld Teknős teaházban idén tragikus módon nem sikerült vendéglátós üzemeltetőt és személyzetet szerezni. László szakmai múltjával különösen hátrányos helyzetből figyelhette meg az összes vendégriasztó bunkóságot egy helyen, a saját bőrén:

Mert van úgy, hogy a hóhért akasztják. Bizony, évek óta a kereskedelemben dolgozom, embereket szolgálok ki, és viszonylag ritkán kerülök olyan helyzetbe, amikor én vagyok a vendég. Ilyenkor persze naivan számítok arra, hogy azzal az elkötelezettséggel szolgálnak ki engem, ahogyan ezt jómagam teszem naponta a saját ügyfeleimmel. Néha azonban csalódnom kell. A minap elvetődtem másodmagammal a Jókai utcában lévő "Zöld Teknős Barlangja" nevet viselő (egyébként Kozsó Művész Úr érdekeltségi körébe tartozó) teaházba. Azzal az egyszerű szándékkal, hogy ezen a két ünnep közötti egyetlen szabadnapomon felhörpintek kedves ismerősömmel néhány csésze teát, felüdülésképpen. Van úgy, hogy egy vendéglátóipari egység működésében nincs minden rendben, netalán imitt-amott hiányosságok merülnek fel, de ilyenre nem számítottam:

Belépéskor nagy volt a tömeg, ezért rögtön a lényegre térve megkérdeztük a pultnál, hogy menjünk-e fel az emeleti részre, mert itt láthatólag nincs szabad hely. A kiszolgáló személyzet fiatal tagja viccesen biztosított minket afelől, hogy "van itt hely, csak nem látszik", majd hozzátette, hogy várjunk egy kicsit, majd ő segít. Mivel hosszas várakozás után sem történt semmi, újfent kérdeztük: ne próbálkozzunk-e mégis az emeleti szekcióval? Ekkor már odakísért egy asztalhoz, hogy ez most szabadul fel, várjunk egy percet, és ide leülhetünk.

Az asztal valóban felszabadult, de mielőtt leülhettünk volna, egy másik kiszolgáló közölte velünk, hogy ide ne üljünk, mert ez a hely foglalt. Sebaj, azonnal felajánlotta, hogy kiköszörüli a logisztikai csorbát, és cserébe azonnal elvezetett minket egy másik éppen üresedő asztalhoz. Már leültünk, amikor egy számunkra kedvezőbb hely is épp felszabadult, ezért megpróbáltunk oda átköltözni, de ebbéli szándékunkban egy újabb felszolgáló azonnal megakadályozott, mondván "az egy négyszemélyes asztal, ne üljünk oda ketten, hiszen mi lesz, ha majd bejön egy 3-4 fős társaság". Kissé meglepett az efféle vendégszeretet, de végülis maradtunk a számunkra kényelmetlenebb "kétszemélyes" asztalnál.

Időközben a jobb- és baloldalunkon helyet foglaló, utánunk érkező vendégek rendeléseit felvették, minket valahogy nem vettek észre, pedig egyrészt a helyiség mértani középpontjában ültünk, másrészt három alkalommal megnyomtuk a felszolgáló hívására felszerelt kapcsolót. Amikor végül, kb. 20 perces várakozás után jött valaki rendelésünk felvételéért, finoman jeleztük neki, hogy épp ideje, hiszen az utánunk jövők rendeléseit már rég felvették. Erre a "bocsánat, sajnos elég nagy a forgalom, valószínűleg nem vettük észre" helyett azt mondta a fiatalember, hogy "nem értem a problémát".

Itt azért már érett a borravaló elhagyásának gondolata, de leadtuk rendelésünket és türelmesen vártuk a teánkat. Türelmünkre szükség is volt, hiszen legalább újabb 20 perc telt el, mire megérkezett a gőzölgő nedű. Pontosabban csak nedű, mert teánk őmérséklete valahol alulról verdeste a 30 Celsius fokot, ami azért nem jó, mert forró teának hideg, jeges teának meg meleg. Azon már meg sem lepődtem, hogy az ízesítés nélküli, egyszerű vörös teámnak vöröstea színe nem volt, ellenben erős borsmenta íze annál inkább. Szerencséjük, hogy alapvetően szeretem a borsmenta teát is, így ezt sem nehezményeztem.

A tea felszolgálásakor nem kérdezték meg, hogy milyen ízesítőt kérünk (cukor, barnacukor, méz, stb.), egyszerűen leraktak az asztalunkon figyelő kb. 1 kg cukor mellé újabb 1 kg cukrot. Amikor megkérdeztem, hogy kérhetnék-e mézet, egyszerű "igen" volt a válasz, a méz jellege (virág, akác, hárs, stb.) fel sem merült fiatal kiszolgáló emberünkben: a kb. 3 centiliteres minicsuprot minden kommentár nélkül helyezte el asztalunkon (még egy "parancsoljatok" vagy "tessék" sem jött ki belőle).

Mindezek után a számlára újabb 15-20 percet kellett várnunk, és szinte meglepődtek, amikor a brutto 2.460 Ft-os végösszegre 2.500 Ft-ot hagytunk ott (gondolkodtam a 60 Ft kiszámolásán, de a fentiek ellenére nem tudtam ennyire bunkó lenni).

Ha létezik a vendéglátásban állatorvosi ló, ez minden bizonnyal megfelel a kritériumoknak. Persze az is lehet, hogy csak mi voltunk olyan szerencsétlenek, hogy egyszerre fogtunk ki minden lehetséges hiányosságot, amit egy vendéglátó valaha is elkövethet...