Olyannyira megtépázhatták Kozsót Amerikában, hogy a srácoknak a Zöld Teknõsben rá kellett kapcsolniuk. KekPafrany beszámolója szerint a mûvész teázója ugyanis két itallappal dolgozik, amelyikbõl az egyik csak "tájékoztató jellegû" árakat tartalmaz. Ráadásul rossz napokon a felszolgálók hajlamosak elüldözni a "problémás" vendégeket, legalábbis csapatukkal ezt tették:

Három teázóba járunk sûrûbben, a Zöld Teknõs az egyikük, gyakorlatilag a megnyitásától kezdve ismerjük. Harsány mûindián dekoráció, finom és elég változatos teákkal. Ja és szárazföldi teknõsökkel, ne aggódj, nem egy vizi szomszédodat kritizálom épp ;) A kiszolgálás idõvel itt is "érdekessé" vált. Az elejétõl megszoktuk, hogy egy tea 30-45 perc alatt kerül az asztalunkra, de olyan is volt, hogy 60-at kellett várni. Nem baj, beszélgettünk, elvoltunk (csak belegondolok, hogy mi van azokkal a termeikkel, ahol óránként x mennyiségû pénzt el kell költeni) Nem is ez volt a gondunk velük...

Egyik teázás alkalmával két meglepetés ért. Az egyik, hogy új kancsókkal szembesülhettem, amik üresen is fél kilót nyomnak, jó vastag lehet az aljuk. (nem mondom, hogy lehetetlen így megállapítani, mennyi tea is van benne... de lehetetlen megállapítani..) A másik meglepetés egy ízesített rooi tea volt. Annyira ízlett, hogy másnap visszamentem, hogy vegyek belõle teafüvet otthonra. Ilyen lehetõséget a legtöbb teázó biztosít, a Zöld Teknõs is. Gerinctelenül udvariasak voltak, amikor "leadtam a rendelésemet" a bolti részben. Zavart, mert azt sugalja, hogy ebbõl valami pofára esés lesz... A döbbenet akkor jött, amikor az árat közölték, majd értetlenkedésemre elõkerült az itallap is. 510 helyett 810, nem csekély különbség. No így tudtam meg, hogy a Zöld Teknõsben, kétféle itallap van. A vicces benne az, hogy ebben a másodikban a helyben fogyasztott teák ára is másképp nézz ki, mindegyik át van írva filccel (egyébként az itallap szép, igényes neten is megtalálható fotókkal van díszítve). A bolt fõnöke (na találjátok ki amúgy, hogy ki õ) is ott volt, állította, hogy hónapok óta ezek az áraik. A teázóban is. Amikor közöltem velük a tényt, hogy nem lehet, tegnap itt voltam ittam ebbõl és nem ennyi volt, akkor elbizonytalanodtak majd rövid gondolkodás után megtudtam a nagy igazságot:

A teázóban az itallap csak tájékoztató jellegû.

Sejthetitek, hogy ezek után nem vettem teát. De a társaság, akikkel teázni járok, remélte, hogy félreértésrõl van szó. Rengeteget ülünk bent a dohányzó részében, mert oda kevesen járnak, és elég nagy egységes tér, le tudunk ülni egymás mellé több asztalhoz, mégis közel vagyunk egymáshoz.. A döntés megszületett, mentünk újra oda. A pincérek azzal fogadtak, hogy - "Ti csak úgy bejöttetek?" - "Igen, nyitva volt az ajtó" - "Vagy van foglalásotok?"

A mi esetünk az utóbbi, de nem baj, hely van bõven, "Foglalt" táblácskákat se láttunk sehol. Letereltek minket a nemdohányzó pincerészben. Leültünk egy kupacba, egyik pincér még székeket is hozott, hogy odaférjünk a 2 személyesnek kinevezett asztalokhoz. A másik péncér hamarosan jött, hogy mi ide nem ülhetünk, mert útban vagyunk. Ez igaz. Tehát üljünk szét, és tervei szerint a társaságot szétosztotta a terem négy sarkából háromba. Remek. Nem azért ültünk be, hogy aztán távolról integessünk egymásnak. Én és egy másik talpraesett csaj elindultunk felderíteni, biztosan nincs-e hely a dohányzóban, vagy máshol ahol egybe lehetünk. A dohányzó tér majdnem teljesen üres volt, 2-en voltak ott, és van kb. 8-12 asztal. Ez jó lesz, átjövünk ide. Azonban elénk toppant valamelyik pincér, hogy ide nem jöhetünk, mert ez dohányzó szerelmes pároknak van fenntartva. Persze, négyszemélyes dohányzó párocskáknak.

Persze... néztem értetlenül, hogy eddig mindig itt voltunk. Nem baj, most ez a szabály. Ekkor már éreztem, hogy itt mi nem fogunk ma inni. Udvariasan kifejtettem, hogy ha a régi helyen új szabály van és az nekünk nem tetszik, akkor megyünk új helyre. A pincér megrémült, hogy elmegyünk, és egybõl engedte volna, hogy átüljünk oda. De õszintén? Nem akartam azzal a rossz érzéssel inni, hogy foglalom a helyet a nemlétezõ fogyasztók elõl. Mentünk is át a szomszéd teázóba. Ott még sose tapasztaltam se csalást, se udvariatlanságot. Mr Fõnök még megpróbált elénk állni, hogy ne menjünk, meg lehet oldani, de nem volt kedvem. Nem akarok azzal a tudattal teázni, hogy bármelyik pincér "neheztelését fejezi ki" azért, mert kulturált formában jól akartuk magunkat érezni.

Ja és láttunk a pincehelyiségben a filccel átírt itallapból is - mégha mi elsõ körben a régibõl kaptunk is. Szóval vigyázzatok, ha arra jártok..