Vajon a hamis akkumlátorokat is Kínából importáljuk vagy csak van egy matricázóüzem az agglomerációban, ahol a veszélyes hulladékok közül kiganajozott egységeket hasznosítják újra? Laci Kispesten találkozott a képen látható példánnyal és szerencsére még azelõtt rájött, mitõl olyan olcsó, mielõtt kipróbálta volna:

Nem akarlak többet itt látni! – mondta a szemembe a kispesti Határ útnál, a 66-os busz végállomásánál található mobiltelefon szaküzlet elnök-vezérigazgatója, a Kopasz Törpe. S hogy mi is váltotta ki ebbõl a roppant antipatikus, lightos maffiózó kinézetû minoritásból ezt a mondatot? Elmesélem. Egy napon megkért a párom, hogy szerezzek be a Nokia telefonjába egy új akkumulátort. Célba vettem a nevezett boltot, ahol a szomszédos bevásárlóközpontban található hivatalos márkabolt árain való élcelõdés közepette 3.000 Ft-ért sikerült hozzájutnom egy a Kopasz Törpe által gyárinak nevezett akkumulátorhoz. Balek módon kifizettem az árut, bár motoszkálhatott bennem a kisördög, mert a nylonzacskós gyári csomagolás láttán rákérdeztem, hogy új-e az áru. Kopasz Törpe nagyon mérgesen ripakodott rám: Mit képzelsz? Ez eredeti új gyári cucc! Beletörõdtem, végére is szép hologram díszítette a hivatalos viszonteladói ár 33%-áért megvásárolható terméket.

Kis híján tragédiába torkollott Pézsééknél a Valetin-napi kaviárvacsora, mert az ínyencségként árusított orosz ikra pektinnek és színezéknek bizonyult. Így jár, aki nem elég figyelmes és mûanyagból készült, kaviár jellegû készítményt vásárol a Nagycsarnokban.

Nem akarom, hogy nagyképûségnek tünjön, de szeretjük a kaviárt. Nem mindig engedhetjük meg magunknak, de ha úgy alakul az élet, akkor szívesen veszünk igazi kaviárt.