Egy tegnapi, kellemes délelőtt története.

Már megint azok a fránya parkolóörök. Gondoltuk a családdal (asszony, kiskorú), szép napsütésben irány Szentendre. Érkezés a korzóra 10 óra38 (csak a parkolójegy miatt tudom), az automata - igaz szelektálva - (az 50-est nem szereti) elfogadja a bedobott összeget
(11óra 49-ig).

Kellemes séta, majd vissza az autóhoz.

Messziről látom valami, piroslik a szélvédőn. Nézem az órám 11, 47. Lehet, hogy nem egyformán jár a parkolóőrével? Nyitom a zacskót, szemem kerekedik, fejem veresedik ”díj nélküli parkolás”. Nézem az autómat, hátha az a fránya huzat, szívat. De nem! Parkolójegy a szélvédő mögött (vezetőülésnél), zacskó a mértanilag a legtávolabbi helyen tőle (anyósülés oldalán épp még az ablaktörlő alatt). Mire magamhoztérek az asszony már rohan az elkövető irányába, így nekem marad a kiskorú őrzése. Látom verbális attak, folyik köztük, s meglepetésemre testi erőszak nélkül elindulnak felénk. Ahogy közelednek, hallom a mentegetőzést. - nem is biztos, hogy én voltam, hát nem tudom….stb.

Megérkezik a parkolóörök mintapéldánya: Nő, 60 éves, fogazat ritka szép (felső sor nem látszik, az alsóból is csak egy kis feketécske), szemüveg elég vastag. S a párbeszéd:

-Ez mi?

-Mert?

-Mert jegy van.

-Hol?

-Ha egy métert errébb lép tán látható.

-Nem jó helyen van.

Vérnyomás kúszik felfele!

-Miért is?

-Mert ott nem látszik.

-Miért a szélvédő eltakarja?

-Nem, de ez egyébként sem fizetési felszólítás, mert csekk nincs benne.

Ez igaz, csak másfél centis betűkkel az vagyon ráírva „FIZETÉSI FELSZOLÍTÁS”, benne a szokásos cetli: Ön megsértette a parkolásra vonatkozó törvényt. Ezért, ha mai napon, akkor 1350,-, ha öt naptári napon belül, akkor 2700,-, ha ezen túl, akkor 5700,-, s ha nem akkor polgári per, szégyentábla, kerékbetörés, megkövezés, s mindez természetesen a TE KÖLTSÉGEDEN, mert anyádat is elperelné tőled.

S ekkor jön az övön aluli ütés.

-Egyébként 11,50- van s lejárt a jegyed. KO

- Ja és szíved joga eldönteni, hogy ide jössz, vagy nem, (a sétára gondolt) no meg tehetsz panaszt az ügyfélszolgálaton. S ezeket csak azért élte túl, mert a gyerek kezdett éhesedni, álmosodni, no meg nem neki való látvány mikor az őse kétlábbal ugrál egy láthatósági mellénybe csomagolt szardarabon.

Ezt a történetet csak okulás képen osztom meg veled, mert ilyen helyzetben te nyertes nem, lehetsz, mert hiába van igazad, és jegyed, az első munkanap reggele elmegy telefonálgatásra, faxolásra, panaszos levélírásra, és ugye, mint minden ez is pénzbe (NEKED) kerül. Így csak egyet tudok javasolni annak, akit erre vet a jó sorsa, vigyen  fénymásolót magával, nagyítsa A4-es re a parkoló cetlit, és bízzon a szerencséjében, hogy nem egy látássérült pö.-t visz arra a jósors.

Legteljesebb tisztelettel: Téglagyári megálló