Ha hivatalos bírósági iratot az előírt több helyett egy példányban postázunk, azzal rettenetes bürokráciai folyamatot indítunk be. Géza kilenc lépésben határozta meg a fénymásoló hiányából származó bosszantó ügymenetet. Ebből a naív becslésből az látszik, hogy még sosem dolgozott ilyen helyen és szája sosem lehelt érkeztető bélyegzőt. Volt az 18 is, múltunk van, tudjuk mit beszélünk, mi már leheltünk.

Úgy két héttel ezelőtt a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordultam egy, a munkáltatómmal kapcsolatos nézeteltérés jogi úton történő tisztázása érdekében. Senkit nem akarok a saját nyavalyáimmal terhelni (meg szopni sem szeretnék amiatt, mert hülyét csinálok a Köztársaság Bíróságából), ezért csak annyit háttérinfóként, hogy írtam egy kétoldalas kerestlevelet, amihez további három oldalt csatoltam. A013 ez volt a munkaköri leírásom, de ez végül is mindegy.
Nem vagyok egy profi pereskedő, ezért a fenti 2 + 3 oldalt egyetlen példányban készítettem el; betettem egy borítékba és jól feladtam a levelezési címükre, majd hátradőltem és vártam.
A tegnap kaptam egy hivatalos levelet (VÉGZÉST, nem ám csak úgy!), amelyben a Bíróság felszólít, hogy további két példányban haladéktalanul postázzam a keresetlevelem és annak mellékletét.
Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság környezetében nincs egy kibaszott fénymásoló, amin az öt oldalnyi beadványomat még két példányba sokszorosították volna.
Foglaljuk össze a gyengébbek kedvéért:

1.) Egy közalkalmazott konstatálja, hogy a beadvány csak egy példányos;
2.) Egy bíró kiadja az ukázt, hogy a hülye állampolgárt fel kell szólítani kell a hiány pótlására;
3.) Egy másik közalkalmazott megírja a végzést, a bíró aláírja és lepecsételi;
4.) Egy harmadik közalkalmazott beborítékolja, leragasztja, beírja mindenféle könyvbe;
5.) A negyedik közalkalmazott elballag vele a postára, sorbaáll és 200 forintért ajánlottan, tértivevénnyel feladja a címemre;
6.) Hat nap után megkapom az értesítést, elkérezkedek a munkahelyemről, munkaidőben (még szép!) elballagok a postára, sorba állok, kiveszem, majd elolvasom a dörgedelmet;
7.) A munkahelyemen (naná, mert majd otthon) lemásolom a 2 x (2 + 3) = 10 oldalt;
8.) Másnap (ismét munkaidőben, még jó hogy) elmegyek a postára, sorba állok, majd 400 forintért ajánlottan, tértivevénnyel feladom a pótlást a Bíróság részére;
9.) Kábé egy hét múlva a Bíróságon valaki kibontja, iktatja, beírja mindenféle könyve, majd pótlólag csatolják az alapirathoz.

Summázat:

Ahelyett, hogy alsó hangon három perc alatt lemásolták volna az öt oldalt két példányban, berakták volna ugyanabba az iratborítóba és minden ment volna a maga útján, a fenti, 9 lépéses procedúrát választották. Eltelt minimum két hét, szerény becslésem szerint négy állami alkalmazott foglalkozott adminisztratíve az üggyel, egy bíró hozott egy végzést, satöbbi.

Elmeséltem a történetet az egyik szlovén barátomnak, aki történetesen itt van a cégnél látogatáson. Frankón nem értette. Olyanokat kérdezett, hogy miért nem emailen küldtem a beadványt (náluk ez így is működik), a Bíróság miért nem szkennelte be a papírjaimat, aztán annyit nyomtat belőle, amennyire szüksége van, tényleg nincs fénymásoló egy EU tagállam fővárosának bíróságán, vagy papír nincs vagy mi a retkes lóf*sz van?! Szlovén az ipse, nem kanadai, francia vagy svéd. Szlovén, innen a szomszédból.

Mit mondhattam volna? Hogy biztos ellopták a fénymásolót? Hogy leégett a papírgyár? Hogy a teljes foglalkoztatottság miatt nálunk annak is adunk munkát, akire nincs szükség? Hogy egy átlagos magyar bíró nem is hallott még a szkennerről? Hogy...

Hülyemagyarország.

Üdv, Géza