Olvasónk férget talált a szendvicsben, ami prousti lökést adott neki. Mi leszünk az utolsók, akik elgáncsolják egy Henry David Thoreau-ba oltott Gerald Durell indulását, úgyhogy a hajtás után a szívós olvasók végigélvezhetik Tibor gondolatait a vidéki létről a XXI. század hajnalának Magyarországán.


Régóta olvasód vagyok már, mert a munkahely kulturális színvonalát mégis csak emelni szeretné az ember unalmas perceiben, és információid is hasznosnak bizonyultak eddig. Gondoltam én is megosztom veled életem egyik fogyasztói élményét.

Történetem még az ezredforduló tájékán kezdődik. Nagyvárosi fiatal voltam és elkerültem vidékre egy kollégiumba. Tudod, vannak dolgok az életben amiket mindenki tud, de valahogy nem beszél róluk senki. Például, hogy a politikusok nem egészen a jólétért dolgoznak, és az autópályák kilométerét is 10-15 rendes munkásember milliárdok helyett néhány millióból kihozza. Nos, ilyen dolog az is amiről most mesélni szeretnék neked. Ez az iskolai menza! Mindenki tudja, hogy a fogyasztásra felkínált élelmiszerekre nem feltétlenül nyomna az ÁNTSZ minden esetben "alkalmas" pecsétet. Mindenki sejti, ha a kollégiumban éjszakánkét a csótányok rendeznek a folyosón összejövetelt, akkor a konyhára is jut belőlük. Meglapulnak néha a tejfölös mártásban, néha a penészes kenyérszeletek között, de minden esetre óriási érzékkel és már-már Darwin-t megszégyenítő tudatossággal okoznak meglepetéseket az arra érdemes kiválasztottaknak.
Ebben a gyönyörű intézményben ismertem meg szívem választottját akivel örömmel jelentem azóta is nagyon boldogok vagyunk, immár együtt, a nagyvárosban, az iskolai étkeztetéstől távol. Az elmúlt napokban épp az ő családjához látogattunk haza egy kis faluba valahol az ország elfeledett részén Somogyországban.
Képzeld, itt nem is tudják mi az a zéerté, 10 emberből 6 még sosem fizetett parkolásért, mert nem járt fizető parkolóban, és sokuk még nem repült a WIzzAir-el sem Zanzibárba, sőt Rájfázol bankot is csak a tévében láttak amit nem is a JúPíSzí hozott el az otthonukba, és nem is fotósoppal festenek fehérre falakat.
Az általános iskolákban viszont itt is lassan vége a megpróbáltatásoknak, lezárul a tanév és mindenki boldogan tekint a nyárba. Az ő öccse is így van ezzel, a gyerekeket ilyenkor már nem nyúzzák, kirándulni, strandolni viszik őket. Épp így történt ez esetben is. A nyár közeledtét mindenki boldogan várja, ám egy gonosz kis csoport, akik magukat csak a konyhások rasszának nevezik, még utolsó revansot vesz a gyerekeken az elmúlt év gyötrelmeiért. Ennek eredményét szeretném veled megosztani a csatolt képben.
Történt, hogy a kölyköket strandra vitték, és a konyhások ez alkalomból kis meglepetéssel kedveskedtek. Mivel egész napos elfoglaltság, ezért hidegcsomagokat osztottak a gyerekeknek. Az én Andrásomnak - 12 évesen túl elfoglalt ember lévén - ezeket a gasztronómiai csodákat sajnos nem volt ideje elfogyasztani, így hazahozta. A csomagolások bontatlanok voltak, a zacskók és a szalvéták is. Kibontottuk, és láss csodát, kezdtek megelevenedni a régmúlt képei a közétkeztetésből. (igen, a zöld kis furcsaság egy féreg a szendvics alján és némi fekete piszok is van ami talán a hernyóból jött....és nem fótósopp) Persze az igazi fogyasztók ilyenkor rögtön vérszemet kapnak és ÁNTSZ-ért, KÖJÁL-ért, EU-ért kiáltanak. Az elfeledett országban viszont, ahol jól tudják, hogy nem rajtuk múlik a 4-es metró, sőt a gazdaság sem ott a falu szélén fog nagy dübörgéssel, tornádó módjára végigseperni, és tisztában vannak vele, hogy a térség vezetőjét is jobban érdekli mikor jön ki az új 7-es sorozatú BMW, minthogy mikor lesz az utca másik oldalán is járda, egyszerűen nevetnek egy nagyot, majd méla undorral az arra kijelölt szeméttárolóba helyezik boldogságuk tárgyát. Következmény az nincs, nem lesz szaftos bírósági per és még csak tettlegességig fajult vita sem az éjszakában. Csak egy mosolyogva, őszinte tisztelettel elmesélt történet a konyhásnéninek, aki mélységesen sajnálva és sűrű bocsánatkérések között ígéri meg, hogy legközelebb minden másképp lesz... ... és ezzel el is kezdi forralni következő évi szörnyű bosszúját.

Valami nagyon fontosat tanultam ebből a kis kalandból én is ma:
- Vannak dolgok amik sohasem változnak. (menza)
- Mindig nézd meg az ételt alaposan mielőtt megeszed (régi kollégista jótanács)
- Van egy másik élet is a légkondis sárga Combino-n túl, ahol az emberek még nem akarják letiporni egymást, csak hogy bizonyítsák, ők vannak a gazdasági újraelosztás fogyasztói oldalán
- Vannak emberek akik nem a Fény utcai piacon tanulták ki a kommunikáció és az élet, mint a boldogság forrásának csimborasszóját
- És a legfontosabb; amíg ők vannak addig van remény

Köszönöm hogy meghallgattál drága barátom!
További üdítő fürdőzést kívánok neked az érzéseid habjaiban és kellemes hétvégét