A közép-európai konzumreménytelenség, az "itt se jó, ott se jó-érzés" szinte irodalmi szintű, sürített összefoglalóját írta meg Attila, aki egy nyers palacsintától jutott el Budapestre annyi idő alatt, hogy azt majdnem meg lehetett volna csinálni bringával is. Panasztárca hajtás után.

A mostani óriási viharok alkalmával felkapott a szél és több száz km-t vitt! Amikor földet értem, nagyon megéheztem, ezért bementem Bécs külvárosában egy étterembe. Az ételek közül nem volt minden rendelhető, és a pincér is unta a szakmáját. Végül rendeltem valamit, és ami az asztalomhoz érkezett az egy félig főtt sonkaszelet volt, párolt káposztával és zsemlegombóccal és egy nyers palacsinta, amit a "ház specialitásának hívtak", tulajdonképpen pedig Gundel palacsintája volt. És mindennek tetejében, amikor capuccinomat akartam ízesíteni, akkor vettem észre, hogy a cukortartóban pók és LIVE hangya van!

Azonnal visszautaztam Budapestre. A vonat 19.47-kor indult és 04.00-re ért be. 5 és fél órát késett!