Az, hogy a raktárkészlet nem egyezik a nyilvántartással, egy dolog. Hogy emiatt Takinak másikat ágyat kellett választani, amiről később szintén kiderül hogy nem elvihető, még mindig nem egyedi eset. De hogy a joggal visszakért pénzt átutalással akarja rendezni az áruház, azon még a Homár álla is leesett.

Az ASKO bútorboltban keresgéltünk 12 éves fiunknak ággyá nyitható kanapét. Két darab között hezitálva, kiválasztottunk egy kék színű szöveten fehér-fekete kinai írásjeleket ábrázoló darabot.(A gyerek szereti a távol-keleti harcművészetet,űzi is,így telitalálatnak bizonyult a választás.) A számítógépes pultnál egy kedves hölgy megnézte a raktárkészletet, kiírta a számlát, elmagyarázta, hogy merre is menjünk a bútorért. Nagyon kedves, készséges volt. Még azt is megemlítette, hogy ez a bútor csak ebben a színben létezik, ugyanis előttünk valaki szintén ezt választotta volna, ha más színben is forgalmaznák. 

Fizettünk,elindultunk a külső raktárba elégedetten. A telephez érve a számlát beadtuk egy hölgynek, majd vártunk.Tovább vártunk. Eltelt harminc perc, de senki nem szólt hozzánk, a bútor sem jött ki a raktárból. Hozzáteszem ha az előttünk állók miatt kellett volna várni, egy szót sem szóltam volna,de csak mi voltunk az egyedüli vásárlók. Megjelent egy raktári dolgozó, majd annyit közölt,hogy "nincs ez a bútor, menjünk vissza, majd valamit csinálnak az üzletbe!" Értetlenkedve álltunk, kérdéseinkre nagy nehezen közölte, hogy más színű kanapé van (bár ezt csak kék színben gyártják!) Miután megszerettük volna nézni, közölte,hogy nem hozza ki! Telefon az üzletbe, egy kedves fiatal férfihang nyugtatgatott, pár perc, és visszahív. Közben az előbbi raktáros megjelent újra, hogy menjünk be, megmutatja a másik kanapét. A szín valóban más volt, de a kanapé is gyökeresen más volt. (Nem is nyitható.) Ismételt kérdésünkre,hogy vajon a számítógépes raktárkészletben szereplő kanapék hol lehetnek, az volt a válasz, hogy biztosan valakinek rosszul adták ki a megvásárolt árukat. (Tehát teljesen mást vitt valaki haza,mint amit vásárolt!Ez szerintem azért kicsit nehezen hihető.)

Jött a telefon az üzletből, menjünk vissza, válasszunk másikat ,találunk megoldást. Egy valóban készséges, megértő fiatalember fogadott, aki jelezte, hogy nézzünk újra szét, próbáljunk választani másikat, nem baj ha drágább is. (Egy bizonyos határon belül) Egyik ámulatból a másikba estünk. A vásárlás elején említett másik típust kiválasztva a fiatalember rögtön telefonált a raktárba, hogy nézzék meg, valóban van-e, illetve az igenlő válasz után megkérte őket, hogy készítsék is ki, mire odaérünk. Minket megkért, fáradjunk le vele az ügyfélszolgálathoz, elvégzi a papirmunkát.

Leültetett, majd néhány perc múlva leforrázva jött, hogy mégsem adhatja oda azt a bútort.... Ekkor már elszakadt a cérna nálunk is. Megkértük,hogy most akkor kérjük vissza a pénzünket, nem választunk ezek után semmit, megyünk haza. Itt kel megjegyeznem, hogy ekkor már a pénztárnál történő fizetéstől közel három óra telt el várakozással. A kedves eladónk visszament a főnökéhez, majd szinte sírva jött, röstellkedve, hogy mivel 30 ezer forint fizettünk, csak átutalással adják vissza a pénzünket, néhány napon belül. Nem tudtuk, sírjunk, vagy nevessünk. Kértem az áruház vezetőjét. Első kérdésem az volt, hogy esetleg valami kandi-kamera műsornak vagyunk-e részvevői, bár már annak is sok. Rezzenéstelen arccal közölte, ez van, nem tud mit tenni, várni kell. Próbbáltam érvelni, hogy én nem 3 nap múlva hoztam vissza egy árut, és úgy kérem vissza a pénzem, hanem kifizettem valamit, amit nem tudok elvinni, mert nincs. Egyszerűen kölcsönadtam nekik pénzt, tulajdonképpen. Megemlítettem, hogy ilyen alapon másnap bejöhetnék, kérve néhány tízezer forintot, mondván néhny napon belül átutalom...

Egyre hangosabb szóváltás (emberi keretek között!), még azt is mondta, hogy mivel zárás előtt vagyunk, a pénzszállító kocsi elvitte a kassza tartalmát, ha akarná sem tudná visszaadni, persze nem is akarja, mert nem teheti meg. Ekkor telefonálgatni kezdtünk, majd ezt látva tíz perc múlva odahívott a kasszához, hogy visszadja a pénzt. Érdekes, volt benne....Megkaptuk a pénzünket, és mellékelve, hogy reméli, hogy ha ezért őt kirugják, majd mi alkalmazzuk, eltartjuk a családját! Ehhez már inkább nem fűztünk semmit. Hazamentünk. Ágy nincs-tőlük nem is lesz....

Ennyi a történet. A segítőkész kollégájuknak köszönjük amit megpróbált az érdekünkben. A nevét nem szeretném leírni, az esetleges problémák miatt.

Üdv:Taki