Etele nem fizetett álfasisztáktól rettegő kormánypárti felháborodó, hanem haragviráglelkű homokháti dizájnerlegényke, így nem csomagolt, sőt az ÉS-ben sem szervezett aláírásgyűjtést, hanem vidáman füttyentett egyet, amikor az üzletlánc egyik polcán meglátta a Nácigyanús Édesipari Terméket. A termék tényleg mókás, ráadásul egyértelmű asszociációkat kelt. Terepszínű burkolata eleve utal valamely erőszakszervezethez való kapcsolódására, amire jócskán ráerősít a katonai ládák sablonbetűire hajazó font, illetve az, hogy németül van a neve. És micsoda név!

A Geheimwaffel - hasonlóan persze gyakorlatilag bármely német szóhoz - eleve alkalmas félelemtkeltésre és csak úgy sugározza magából a második világháborús hangulatot. De mitől is ilyen markáns a náciérzés? Németül nem beszélőkként is percek alatt rájöttünk. A geheim ("titkos") szó a kulcs, ezt rövidítik ugyanis "Ge"-nek a Gestapo mozaikszóban, ami a Geheime Staatspolizei, vagyis a titkos államrendőrség rövidítése. (update 1.: közben azt is megtudtam, hogy a Geheimwaffe, l nélkül, csodafegyvert jelent, amit  a nácik olyan szívesen bevetettek volna a háború vége felé.)  Nem is annyira meglepő, hogy a csoki az osztrák Manner terméke. Azon sem lepődnénk meg, ha focipályák környékén az átlagosnál több fogyna belőle. A cucc amúgy klasszikus, bevonat nélküli roppanónápolyi nutelloid mogyorókrémmel, én 7/10-et adtam neki, azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen morzsálódós ostyát ritkán morzsinkáltam életemben.