A Homár minden jelszót elfelejt és elveszt, így megértően fordítjuk nyeles szemünket Attila felé, aki a multinacionális bürokrácia fogaskerekei közé esett, amikor szerződést akart bontani a Pannonnal. Véres kerekcsattogás alant:

Mi is tovább szaporítjuk a mobilszolgáltatókról szóló rémtörténetek listáját. Jelesül ez most a Pannon lenne. Párom 6 éve a cég ügyfele, azonban az elmúlt hetekben arra a döntésre jutott, hogy másik szolgáltatónál egy céges flottás előfizetés neki jobb lesz. Szerződés megköttetett, már csak a Pannonnál kell(ene) lemondani az előzőt. Arról most ne is ejtsünk szót, hogy bár párom minden hónapban fizet, mint a katonatiszt, azért csak találtak egy 2007 elejéről szóló kétezres elmaradást. Arról se szóljunk, hogy mikor 10 év után idén nyáron én jöttem el a Pannontól hasonló okból, nekem úgy húszezret találtak. Szóval bementünk a Pannon ügyfélszolgálatára, hogy megszüntessük az előfizetést. Ennek persze az volt a feltétele, hogy ott helyben rendezzük az eddig felhalmozott költséget (legyen ez X), ez megtörtént. Ekkor érvénytelenítették az előfizetést – előző nap éjfélre datálva. Következmény: az elmúlt 13 órára eső havi előfizetési díj részletről szóló csekket majd postán küldik. Számításaink szerint ez hozzávetőleg 35 forint lesz. Ostoba bürokrácia, rendben. Lépjünk tovább. A következő munkanapon természetesen a beszedési megbízással is levonták a már befizetett X költséget. Azért természetes, mert nálam ugyanez történt, a befizetést követő 20 percben. Jól időzítenek. Bementünk ügyfélszolgálatra reklamálni. Tisztelt ügyfélszolgálat jó félórás sorban állást követően közölte, hogy számlázással ők ugyan nem foglalkoznak, esetleg a telefonos ügyfélszolgálat. Balra el, később telefonos ügyfélszolgálatot felhívtuk. Ők intéznek már számlaügyeket, de kizárólag a szerződés kötésekor megadott (azóta egyszer sem használt és elfelejtett) jelszó ismeretében. De segítségképpen átirányítottak minket a személyes ügyfélszolgálatra, hogy ők majd segítenek. Ott ismét megjelentünk, ahol – miután elmeséltük az eddigieket – egy leheletnyivel mintha több lehetőség merült volna fel bennük. Például a jelszó megváltoztatása. Na igen, de azt csak élő előfizetésnél lehet. Tehát nem nyert. Jó tanácsként javasolták, hogy a telefonos ügyfélszolgálattal próbálkozzunk. Türelmes ember vagyok, de kezdte ledobni az agyam az ékszíjat. Felhívtuk a telefonos ügyfélszolgálatot ismét. Mélyen sajnálják, de lezárt előfizetésnél semmilyen módja nincsen a személyes ügyintézésnek, ő viszont jelszó nélkül nem tud tenni semmit. Ebben a balkáni mocsárban itt ragyogott fel a remény apró fénysugara, hogy talán azelőtt megkaphatjuk a pénzünket, hogy elunnánk az össze-vissza küldözgetést. Ha a telefonos ügyfélszolgálatnak megadjuk az előfizető összes adatát az anyja nevétől a vizeletmintáig, akkor (nem, még nem intézik, hanem) kiküldenek postán egy információs lapot. Cirka két héten belül meg is fog érkezni. Az információs lapra ráírhatjuk a fentebb említett összes személyes adatot még egyszer, valamint az igényt, hogy adják már vissza a pénzünket, illetve hova utalják. Aztán küldjük el a Pannon Magasságos Főhivatalába Budaörsre, ahol majd elbírálják, hogy jogos-e az igény, és ha kegyeskednek ilyen módon dönteni, akkor esetleg visszautalják a pénzt. Hát most várjuk a levelet a Pannontól.

Szerintem ennél még a híresen túlbürokratizált állami rendszerek se rosszabbak.

 

És hogy hogyan képzelem el az ideális megoldást?

-         Jó napot kívánok. Ez a problémám. Itt a személyi igazolványom.

-         Jó napot kívánok. Ellenőrzöm a rendszerben, egy pillanat… uram, önnek igaza van, kérem adja meg a számlaszámot, ahova az összeget visszautalhatjuk.

-         Tessék.

-         Köszönjük, hogy ennyi éven át az ügyfelünk volt, és reméljük, hogy a jövőben majd ismét ügyfeleink között üdvözölhetjük önt. Nálunk első az ügyfél.

-         Köszönöm szépen, viszontlátásra.

-         Viszontlátásra, uram.

 

És hogy ha ez túl bonyolult lenne? Akkor is  meg lehetne kísérelni kifejleszteni azt a rendkívül komplikált módszert, hogy mondjuk ne az ügyfelet küldözgessék a kollégák egymás között, hanem csak a problémát.