A szerencsétlenül induló sítábor történetének második részét is megkaptuk, Ákos levelében megdöbbentő részleteket közöl: táborozókat felpofozó biztonsági őrök, mentőautóban aludni kényszerülő mentősök és sms-ben kapott finom fenyegetés a Homár poszt miatt. Mi még nem kaptunk, pedig szívesen megírnánk a szervezők véleményét is. (Update: III. rész.)

Eredetileg nem terveztem, hogy az előző levelem után ismét írok nektek, de hát azóta azért történt egy s más. Tegnap este ugyanis egy fekete egyenruhás biztonsági őrökből álló különítmény érkezett a faluba, ha jól láttam, a helyi polgárőrséggel karöltve. A szobánkból kilépve egy franciául beszélő biztonsági őr közölte, hogy az apartmanunkat alkohollal nem hagyhatjuk el – egyikünk kezében egy dobozos sör volt – és azzal visszazavartak minket a szobába.

Az csak ma derült ki, hogyha „hangosak” leszünk, kauciónkat elveszíthetjük, akkor is, ha  egyébként mindent épségben és az apartmant kitakarítva adjuk vissza, ami nyilván magától értetődik, a megállapodásban is ez szerepelt. Teraszunkra kilépve az út túloldaláról zseblámpákkal az arcunkba világítva juttatták tudtunkra, hogy a teraszon sem beszélgethetünk ebben az időpontban (11 óra). Az egyenruhások az elkövetkező néhány órában ki-be mászkáltak épületünkben és a folyósókon, így végül jobbnak láttuk bennmaradni szobáinkban egymástól elszeparálva. Másnap megtudtuk, hogy mi még kifejezetten jól jártunk, mert a szemben lévő házban az urak felpofoztak egy egyetemistát, amikor az nem értette francia utasításaikat.

A szállásunk üzemeltetője, mint az ma kiderült, csak akkor adta ki azt, ha gondoskodnak egészségügyi ellátásunkkal kapcsolatos szállításról, ezért itt van a helyszínen egy magyar rohammentő kocsi, két mentőssel. Számukra azonban szállás nem jutott, mind a ketten a mentőkocsiban alszanak, egész éjjel jár a motor, hogy ne fagyjanak meg. 1800 méteren ez szó szerint értendő…

A lány, aki a társaságnak leegyeztette az utat az irodával (ő gyűjtötte össze az emberek egy részét, nyilván, így kisebb átfedésekkel és az iroda kiegészítésével együtt több kisebb baráti társaság jött együtt) tegnap kapott egy sms-t G-től: „Cikk a homáron…Meghúztátok az alvó oroszlán bajszát, aki most felébredt.” Először nem akartam elhinni, hogy komolyan ilyen sms-t küldött, de aztán hirtelen megnyugodtam, mert gondoltam, akkor majd most azt fogjuk kapni, amiért fizettünk, ha eddig aludt, nyilván ezért a sok probléma. Azt azért a tudtára adtuk, hogy a fenyegetés nem igazán érdekel bennünket, amire annyival reagált, hogy nem fenyeget, pusztán annak, hogy a valóságot, ami velünk megtörtént megosztottam veletek, jogi következményei lesznek. Hát állok elébe, nekem tiszta a lelki ismeretem, amit leírtam azt tanukkal és fényképekkel igazolni tudom. Nem azért írtam a levelet, mert személyesen G-vel bármi konfliktusom volna. Pusztán annyi történt, hogy amikor, mint egy szolgáltatást igénybe vevő, nem voltam elégedett azzal, amit kaptam, akkor ezt szóvá tettem. Csak ezután ragadtam billentyűzetet.

Nem az apartmanok műszaki állapotával van problémánk, hanem azzal hogy a „6 fős apartmanunkban” továbbra is csak 5 szék található, az evőeszközök közül a legtöbből mindössze négy. Azzal van bajom, hogy nem tudjuk G. melyik szobában lakik, telefonját az sms váltás óta fel sem veszi, pedig egy síbaleset miatt a mai napon nagyon nagy szükségünk lett volna a segítségére.