Sok fantomtartozást látott már a Homár, de Galócáé kitűnik mind közül. Ellopott személyi igazolványával 10 évvel ezelőtt valaki csinált egy 50 ezer forintos számlát, amit most próbál beszedni tőle a T-Mobile, sőt még előleget is kérnek tőle ezentúl, mint hogy "adós", annak ellenére, hogy aranyplatinatitánium-ügyfél is volt már az elmúlt 11 évben, amióta előfizetőjük:

Az úgy kezdődött, hogy 1997-ben ellopták a pénztárcámat, benne minden iratommal. Mentem is, csináltattam újat, hivatalból felvették a jegyzőkönyvet a rendőrségen, és éltem az életem vígan. Időközben megvettem első mobiltelefonom is. Aztán 1999-ben egyszer csak levelet kaptam a Westeltől, hogy fizessek nekik kb 20e Ftot, mert annyival tartozom nekik - két olyan számért, amit sosem láttam (és felhívni sem lehetett). Írtam nekik, hogy itt valami félreértés van, biztosan a régi személyim a ludas, el is küdtem mindenféle fénymásolatokat. Erre kedvesen visszaírtak, hogy időközben már 60e Ftot legyek szíves fizetni. Ezen kedélyesen eldiskuráltunk egy darabig. Aztán a rendőrség sietett a segítségemre - egy razzia során megtalálták a régi személyim. Ettől a Westel is megnyugodott valamelyest. Néhány hónap múlva elkapták az elkövetőt is, mentem annak rendje és módja szerint tanúskodni, ki is derült a folyosón, hogy egy külső meg egy belső koma közösen rengeteg hamis személyivel készült telefont vett, és rengeteg számlát hagytak fizetetlenül. Ültek is érte. Hálistennek úgy nézett ki, hogy minden jóra fordult - a Westel is azt mondta, hogy perszepersze, el van felejtve.
 
Eltelt pár év, frissítgettem a telefont, nem is volt semmi gond. 2004-ben betoltuk a telefonom a kis cégünkbe, hogy csinálja ott a költséget - ez is problémamentesen lezajlott, mint az azóta kétszer megújított hűségidő is. Most úgy alakult a dolog, hogy ki kéne venni a telefont a cégből. Be is battyogtam a T-pontba, hogy legyenek szívesek átírni a tulajdonviszonyokat. A kisasszony túr, túr, aztán kiböki, hogy nem fog menni. Kérdem, hogy ugyan már miért nem? Hát mert van 50e Ft tartozásom még 1999-ből, amit először is rendeznem kellene, másodszor meg előleget kellene fizetnem a köv néhány hónapra, tekintve, hogy ilyen rosszhírű priuszos genya vagyok a rendszer szerint.
 
Nos, felvontam a szemöldököm.
 
Hosszas telefonálás következett, az (egyébként igen készséges, és értelmes) hölgy egyre inkább elboruló homlokkal végigcsörögte a belső nyomjamegakilencesgombot minden létező ágát, míg végül a Biztonsági osztály közölte, hogy náluk az esemélnyeknek semmi nyoma, vagy fizessem ki a pénzt, vagy írjam le tételesen, hogy pontosan mi mikor és hogyan történt, és faxoljam el nekik, hogy majd jól kivizsgálhassák. Röstellkedve vallom be, hogy a családi iratkezelési szabályzatunkon lukak éktelenkednek, de tény, hogy három költözéssel a történtek után ennek a tíz éves, elvben teljesen megnyugtató módon lezárult ügynek nemigen vannak kézközelben dokumentumai. Így aztán most itt állok egy kabátlopási ügybe keveredve: nekem, aki tíz-tizenegy éve teljesen rendesen fenntartom a sokáig platina, most épp aranykártyás telefonom, kellene bebizonyítanom, hogy tíz éve nem szánt szándékkal loptam el magamtól a személyimet, és csináltam 50e Ft kifizetetlen számlát (ami úgy egyébként ráadásul rém kisszerű és szánalmas lenne tőlem - ha már lúd, legyen legalább milliós nagyságrend, nem? De ötvenezer? Most komolyan...) - mert különben ejnyebejnye, sőt irgumburgum is.
 
Szakszóval élve: "WTF? But seriously, man, WTF???"
 
(Teszem hozzá, hogy még várom a feljeményeket, könnyen lehet, hogy a faxom nyomán minden azonnal tisztázódik, elhárulnak az akadályok, és egyáltalán, nem lesz semmi gond - de ettől függetlenül az eljárás akkor is merőben valószínűtlen, hogy finom legyek.)
 
Hódolattal,
 
Galóca