Krisztián és Tamás, a két jóbarát egy napon úgy döntött, a harkányi fürdőben költik el  üdülési csekkjeiket. Wellnesselni vágytak, korlát nélkül, ezért a pénztárnál a minden szolgáltatásra kiterjedő jegyet kérték, majd egy órával később még mindig szárazan követelték vissza a pénzüket, de hiába.

Megérkeztünk Harkányba, leparkoltam a fürdő előtt majd besétáltunk. A bejárati ajtón örömmel láttuk a matricát hogy üdülési csekket is elfogadnak, úgy hogy bátran folytattuk utunkat. Benn az épületben kicsit sok infó zúdult rám, tábla erdő, regény hosszúságú szövegek, de szerencsére sikerült szűrni a sok adat között így a szembe lévő, kicsit távolabbi pénztárnál megláttam az üdülés csekk matricát, amit azonnal célba is vettünk. Kedves fiatal hölgy ült az üvegfal mögött, kérdezte mit szeretnénk, mondjuk kánonba hogy mindent.

Visszakérdez hogy csak az úszó részt szeretnénk, vagy a gyógyfürdő részt is. Mert a gyógy jeggyel lehet a fürdő részbe is menni, de a másikkal csak a fürdő részt lehet használni. Mondjuk továbbra is: „minden jöhet, nem számit, meg hát szaunázni is szeretnénk”. Rendben, megkaptuk a jegyet, gyors pár kérdést még a hölgynek szegeztem, többek közt hogy hol tudunk átöltözni, merre kell egyáltalán menni, mivel soha nem jártunk még itt. (Persze mint korábban mondtam én már jártam, de hely annyit változott hogy gyakorlatilag teljesen mindegy volt hogy jártam-e már ott vagy sem)

Elindultunk a kapu felé egy fiatal srác állt ott, mutattuk a blokkot, adta a karszalagot, majd a biztonság kedvéért megkérdeztem tőle is, hogy akkor ezzel tényleg mindent tudunk csinálni, nem fog minket sehol senki feltartani és mehet a szauna is? Nézi a jegyet, forgatja, kicsi bizonytalanság a szemében, majd rávágja hogy persze. Bizonytalanságon kicsit fennakadva rákérdezek hogy biztos? Majd jön a válasz: „biztos”. Kétségek eloszlottak, hisz még is csak ő dolgozik itt, csak tudja.

Átöltöztünk, majd útnak indultunk. Kicsit bizonytalanul, hogy most merre is vagyunk, meg hova megyünk, de a táblaerdő segített valamennyire, sok jel, némelyik nem egyértelmű, de azért használható. Gyógyfürdő résznél jártunk, mint utóbb kiderült, eljutottunk a medencéhez, ahol kinn és benn is lehet fürdőzni, de a barátom erősködött mint egy rossz gyerek: „szaunaszaunszauna…”.

Séta tovább! Emeltre fel, emeleten már jelek megkevertek, ezért inkább lejöttünk, visszamentünk a starthoz, majd átmentünk a fürdő részre. Itt már kezdett felvillanni hogy mintha itt lenne valahol a szauna. Séta tovább, valami étterem szerűség mellé jutottunk, ahonnan csak fel az emeletre lehet menni. Séta visszafelé, mivel volt egy szauna jel amit követtünk, de az még mindig oda mutat ahol állunk. Fejforgatás, nézelődés, majd egyszer csak feltűnik egy eddig nem látott felirat egy üvegajtón (bocsánat ha nem szó szerint idézem): „Elnézésüket kérjük, de a medence és a szauna átmenetileg nem üzemel”. A bő 20 perces séta után itt éreztem az első feszülést az idegrendszeremben!

Újra séta vissza a starthoz (tiszta gazdálkodj okosan társasjáték), nagy levegő és egy kérdés újra a fiatalembernek aki a karszalagot adta: „hol találom a szaunát?” Gyorsan jön is a válasz: „Itt a lift a bal oldalon, felmennek a másodikra és pont ott lesz szembe”. Újra öröm az arcon, újra séta, egy kis megkönnyebbülés hogy lift is lesz. Felérünk, mit látok? Egy pult, a pult mögött hölgyek és szemmel láthatólag belépőt szednek. Magabiztosan megindultunk a pult felé, hogy na végre megérkeztünk, mutatjuk a karszalagot és már mehetünk is, hisz mi mindent kértünk. Sajnos nem! Közölték hogy ez itt még plusz 500 Ft és különben is már csak 1 órát lesz nyitva. Vissza lift, vissza a starthoz, újra kérdés hogy most ez mi, majd mondja hogy mutassam a jegyet, mert hát azon rajta van hogy nekünk az is jár. Ruha kikér, táskából előkapar a jegy, ruha vissza, mutatom a srácnak, aki most azt mondja hogy ja háát ezzel nem váltottuk meg a szaunát. Na itt lett vége a sétának!

Odamentem a pulthoz ahol vettük a jegyet és elmeséltem mi is történt, meg hogy mindent kértünk és még a srác is azt mondta mehet a szauna és mi még csak vizesek se vagyunk, max. izzadtak a gyalogtúrától. Itt azért egy elnézést vagy hasonlót vártam volna, majd egy kicsit kinevetős vigyorral közölt a kedves hölgy hogy ja hát igen ahhoz még meg kell venni a jegyet, meg plusz 500 forint, meg a srác mit szól bele hogy mit csinálhatok a jeggyel amit vettem, mert ő nem is tudja stb-stb. Mondom akkor itt álljunk meg, nekem honnan kellett volna tudnom hogy a „kedves” fiatalember nem tudhatja hogy nekem hova szól a jegyem, ha meg nem tudja akkor miért mondja hogy tudja, miért nem mondta hogy menjünk vissza pulthoz és kérdezzük meg?

Mondom akkor lehet visszaadni a pénzt és mi távozunk a helységből. A válasz: üdülési csekket nem adhat vissza. Mondom akkor oldják meg nem érdekel hogyan, nem az én dolgom. Rendben akkor hívja a vezetőt.
Vezető megérkezik, se kézfogás, se bemutatkozás, a jónapot-ot is én kezdtem. Újra elmesélem a történetet, megjegyeztem neki, hogy egy labirintus az épület és ezért már egy komolyabb gyalogtúrán túl vagyunk, igaz mentségére legyen ez nem az ő hibája, hisz mi vagyunk itt először.

Jön is a válasz szintén valami hülye vigyorral, hogy igen vannak táblák amik lógnak a plafonról, 500 forint a szauna mivel itt ez egy külön élményfürdőnek hívják és működtetik, meg hát különben is én (mármint én) vagyok a hibás, mert miért nem olvastam el a táblát a bejáratnál (kb még mindig olvasnám, mert olyan rövid szövegecske). Arra hogy én vagyok a hibás még a talpam is ökölbe szorult! Mondtam neki hogy én úgy gondolom hogy ez olyan mint a kereskedelem, és én vettem valamit, jelen esetben egy szolgáltatást, de nem kaptam megfelelő tájékoztatást. A válasz továbbra is az volt hogy én vagyok a hibás, mert nem olvastam el a táblaerdőt. Itt rövidre fogtam a dolgot, mondom kérem a pénzt és távozunk. Nyugodtan távozhatunk abban nem akadályoz meg és különben is nemtetszésemet nyugodtan leírhatom a „könyvbe”! (természetesen semmilyen könyvbe nem írtam bele, mert ha ennyire ajánlotta valószínűleg értelme nem sok, annyi se lett volna), meg különben is már használtuk a fürdőt ezért nem adnak vissza semmit. Mondom ember nézzen rám, a homlokomon gyöngyöző izzadságon kívül egy csepp víz sincs rajtam, ezek után úgy nézek ki mint aki használt bármit is? A válasz nem az ő dolga ezt megítélni. Ahhoz képest már meg is ítélte. Na mindegy! Akkor jött a kibúvó hogy az öltözőt használtuk. Ekkor mondtam hogy ne játszunk tovább egymással, vonja le az öltöző árát és vissza pénz vagy valami. Röhögés, hogy ezt nem tudja levonni. Mondom akkor adjon utalványt, pénzt vagy valamit, engem nem érdekel oldja meg. Újabb kibúvó hogy csak tulaj adhat vissza. Mondom én meg úgy gondolom hogy ön is visszaadhat csak nem akar! Itt már nem vigyorgott! Mondom akkor hívjunk egy tulajt. Itt újabb nevetés hogy szombaton nem fogunk elérni egy tulajt se. Mondom akkor ezek után én meg úgy gondolom ön van megbízva hogy megoldja ezeket a dolgokat, de sajnos úgy látom nem tudja és nem is akarja megoldani, mert alkalmatlan a feladatra. Továbbra is csak azt hangsúlyozta hogy nem adhat vissza pénzt, meg különben is ha nem olvastam el a táblaerdőt miért nem kérdeztem. Mondom kérdeztem, ott az ember aki adja a karszalagot, megkérdeztem tudunk-e ezzel szaunázni ő azt mondta tudunk. Mondja menjünk oda. Odamentünk, szegény srácot kérdőre vonta, aki beismerte hogy igen mondta hogy tudunk szaunázni. Itt váltott hangsúlyt a „vezető” és bocsánatot kért, majd mondta hogy nyugodtan menjünk fel szaunázni, nem kell fizetni. Mondom még mindig nem értjük egymást, nem kívánok tovább itt maradni, ezek után meg főleg nem, arról nem is beszélve hogy kb 30-40 percet lesz már csak az élményfürdő rész nyitva, és nem ezért utaztam 50 km-ert és nem ezért fizettünk be 2700 Ft-ot! Jön a válasz hogy szívem joga távozni, de pénzt nem ad vissza! Itt már egy súlyos testi sértés elkövetésén gondolkoztam, úgy hogy újra rövidre zártam a dolgot! Mondtam a barátomnak öltözzön és távozzunk, ők meg ba****-ák meg a 2700 forintjukat!

Azért a Harkány Gyógy és Strandfürdő tulajainak üzenem: lehet valaki mást kéne beállítani probléma megoldónak, mert a jelenlegi ember alkalmatlan rá és remélem nem csak én érzem így!


Én: Krisztián
Barát: Tamás