A T-Pontok tökéletesen bizonyítják, miért nem jó bármilyen céget monopolhelyzetben felejteni. A nyugati tulaj hatására dizájn már van, nagyobb kirendeltségeken hostess! kínálgat! sütivel! és kávéval!, ugyanakkor az ügyfélszolgálatosok mintha mesterségesen agyhalott állapotban lennének tartva, hipnotizálják őket? vagy valami:

A T-pontban azért voltak néhányan, de nem tűnt vészesnek. A kedves ügyfél nyomott magának egy sorszámot, majd próbálta várakozópozícióba helyezni magát az üzletben, ahol erre egyébként erre abszolút nincs kiképzett hely. Pár perc múlva az egyik abszolút kedves staff member odamegy, és rákérdez, hogy mi járatban. A válaszra felcsóválva csak annyit mond, hogy szerinte nem igazán érdemes várni, mert minimum 1-2 óra lesz: "Adok prospektust, de ne várjatok, felesleges". Az üzletben nem volt teltház, mi az istenért tart pár ügyfelet 2 óráig ellátni? Egy ok lehet erre az is, hogy a rendelkezésre álló 6 ablak közül háromnál volt ügyfélfogadás? Passz.

A vásárló apró szösszenetéről saját, eddigi leglassabb internetelőfizetéséért folytatott küzdelem rémlik fel. A Mammutban a sokadik csokis karika és kávé után, a kábelnetes előfizetés megkötésének úgy 40. percénél belőttem a laptopot és elkezdtem online kitölteni az internetes megrendelőt. Teljesen új júzer regisztrációjával fájdalmasan lassú neten 15 perc alatt a végére jutottam, és már nyomtam volna a küldést, amikor a bácsi felnézett és adta a szerződést, hogy akkor kész is vagyunk.