Matyee egy szerinte erős rendőri túlkapással megtartott házkutatáson van túl, ami után hivatali visszaélés, magánlaksértés, erőszakos behatolás és testi sértés miatt fog feljelentést tenni. Az eljáró rendőrök a sztori alapján valóban elég bizonytalannak tűntek a más címre szóló házkutatási paranccsal és a máshoz tartozó mobilszámmal.

Székesfehérvári lakásomban reggel fél 7-kor ébresztett a kaputelefon, egy illető közli, hogy a rendőrségtől vannak, engedjem be őket, ezt megteszem, majd tekintve, hogy nem voltam felöltözve, visszamentem a szobába, hogy felvegyek valamit, de ekkor már kopogtak. Kikiáltottam hogy kis türelmet, de már verték az ajtót. Még egyszer kiabáltam, majd ajtót nyitottam.

Két férfi állt az ajtóban valami igazolványt az orrom elé dugva, rendőrnek adva ki magukat, persze az igazolványt nem is láttam jól. Kérdezik bejöhetnek-e, mire természetesen nemmel válaszoltam. Erre az egyik férfi rám kiabált, hogy akkor tegyem a kezemet a falra. Természetesen ezt megtagadtam, és kérdeztem, miért is szeretnének bejönni, van erre valami engedélyük? Mondták van. Megkértem őket, hogy mutassák meg, ennek nem tettek eleget, hanem erőszakosan bejöttek a lakásba, és a földre kényszerítettek.

Eközben már kiabálva mondtam nekik, hogy nem láttam a fényképet se, újra mutassák meg, mire felhúztak, és az orrom elé tartottak egyikük az igazolványát. Ez úgy tűnt rendben van, tehát feltettem a kezemet a falra, majd hátra bilincselték a kezeimet. A barátnőm ekkor jött ki a szobából, ami a rendőröket szemmel láthatóan nagyom meglepte, gondolom akkor jöttek rá, hogy tanú is van. Bevittek a konyhámba, majd megmutatták a korábban kért határozatot, egy kissé ugyan elkésve. Ezen az iraton nem is a lakás címe szerepelt, hanem édesanyám címe. Természetesen itt feltettem az ésszerű kérdést, hogy milyen alapon vannak maguk itt, mire a rendőr azt válaszolta, hogy ehhez joga van, és tudatta velem, hogy bár én azt hiszem, ez itt nem Amerika.

Ezután közölték, hogy kábítószerrel visszaélés gyanújával keresnek bizonyítékokat, és jobban teszem, ha én ezeket átadom. Ilyenkor már mit van tenni, én önként átadtam mindent ami szerintem a témával lehet kapcsolatos, nevezetesen egy édesanyámtól kapott vízipipát, amit jordániai utazása alatt vásárolt ajándékba, és ami egy dobozban volt öt részre szedve, jócskán beporosodva. Ezen kívül lefoglaltak még egy cigarettapapírt. Természetesen én ez alatt végig bilincsben voltam, mondván, hogy hátráltattam a rendőri intézkedést, de ugye én ilyet nem tehettem, mert míg nem mutatja meg a papírt a házkutatásról, én nem is kell, hogy elhiggyem. Kérdezték még, hogy van-e kábítószer a lakásban, mondtam, hogy nincs. Itt már kezdtek gyanúsak lenni az urak, mert kissé eltanácstalanodtak, és ezt követően a házkutatást olyan alapossággal végezték el, hogy 4 szekrényt fel sem nyitottak és két helységbe be sem léptek. Közölték, hogy az autómat is átkutatják, mire én ismételten megkérdeztem őket, hogy joguk van-e hozzá, mire egyértelmű igennel feleltek, és közölték, hogy a telefonomat is le fogják foglalni, és be is fognak vinni a rendőrségre. Okosan mondták, hogy vegyek fel egy pólót, persze nem vették észre, hogy ez hátra bilincselt kézzel lehetetlen. Megkértem a barátnőmet, hogy adjon rám valamit, kivittek a kocsihoz, átnézték, majd bevittek. Már a lakásban is kértem őket, hogy lazítsák meg a bilincset, mert fáj, de közölték, hogy a kulcs kint van a kocsiban, majd a kocsinál közölték a rend remek őrei, hogy mindjárt beérünk a rendőrségre, addig bírjam még ki. Mit volt tenni kibírtam.

Bent a rendőrségen végre meglazították a bilincset és a kezeimet a testem előtt bilincselték meg, majd kihallgattak. Nekem először itt lett gyanús, hogy a drága rendőreink óriásit hibáztak, mert teljesen eltanácstalanodtak, majd kb fél óra elteltével közölték, hogy akkor kihallgatnak gyanúsítottként, a gyanúsítás szövegét az egyik rendőr egy A4-es lapról olvasta fel, amin semmilyen pecsét aláírás nem volt csak két és fél sor Times betűtípussal írt szöveg. A gyanú szerint 2009 január és februárjában több ízben vásároltan kábítószert egy megnevezett személytől, amit el is fogyasztottam. Hogy a gyanút vajon mire alapozták természetesen nem tudtam meg, de a kihallgatás összesen 5 kérdéséből, és rövidségéből valószínűsítem, hogy semmilyen, vagy abszolult nem megalapozott volt. Feltették a kérdést vásároltam-e az adott illetőtől mondtam hogy nem és ezt tovább nem is firtatták, sőt semmit, a további kérdések a lefoglalt tárgyak eredetére vonatkoztak. Ezután következett egy vizeletvizsgálat, majd elengedtek. A gyanúm itt már sokkal erősebb lett, mert miközben vittek be nagyon ügyeltek rá, hogy el ne szökjek, sőt többször meg is kérdezték akarok-e, pedig ilyen váddal nem szoktak elszökni, szóval valaki másra számítottak.

Hazaérve aztán (persze haza már nem vittek) még tovább tisztult a kép, ugyanis kiderült, hogy először az állandó bejelentett lakhelyemen kerestek, ahol édesanyám közölte, hogy nem vagyok ott. Erre átnézték a lakást, még az ágyneműtartóba is benéztek, mondván biztos ott bujkálok. Szóval ők valami nagyon nagy fogásra számítottak, majd megkérdezték édesanyámat, hogy akkor ezen a 70-es számon érhetnek-e el. Szóval tényleg mást kerestek, mert nekem 70-es számom sosem volt, amit édesanyám is mondott nekik, mire ők azzal a kérdéssel válaszoltak, hogy "Ön mindent tud a fiáról?". Édesanyám mivel tudta hogy nincs félni valóm megadta az aktuális tartózkodási helyemet. A drága tiszt urak ekkor felhívták a kapitányságot, hogy akkor mi legyen, és azt az utasítást kapták, hogy menjenek akkor az új helyre. Hogy azt is mondták-e kutassák át a lakást nem lehet tudni. Majd megkérték édesanyámat, hogy ne hívjon fel, mert ha elszökök, nekem az sokkal rosszabb lesz. Szóval tényleg valaki másnak kellett hogy higgyenek, feltehetően a 70-es szám gazdájának, és olyan forró nyomon voltak, hogy bevállalták, hogy nem mennek be a kapitányságra a jó címre szóló határozattal, pedig max 10 percbe tellett volna, hanem egyből hozzám jöttek, gondolom, hogy el ne szökjek, ami röhej! Éppen ezért nem mutattak papírt, mert nem volt náluk a jó címre szóló okirat. Felmerül a kérdés, hogy a házkutatás pillanatában egyáltalán volt-e már ilyen papír, vagy csak később lett meg, persze ez nem fog kiderülni, mert a rend drága őrei nem vetnek meg egy kis hazugságot.

És ez hamarosan ki is fog derülni, mert a hivatalos panaszt hétfőn megírja az ügyvédem, és majd kiderül elismerik-e hogy nem mutattak papírt, amit szerencsére a barátnőm tud tanúsítani, és így a megbilincselésem is jogtalan volt, tehát testi sértést szenvedtem el. Természetesen sejtem hogy nem fogják (lásd Zsanett), csak kérdem én milyen rendőrök akkor ezek? Ezek védenek minket? És még ez a rendőr mondja nekem, hogy itt szabályok vannak, mikor ő nem tartja be? Kiderül, mennyire képesek tartani a hátukat a hibáikért. Én tartottam, mert elismertem nekik, hogy volt már, hogy fogyasztottam marihuánát, amivel megszegtem a szabályokat, és a felelősségét is vállalom. Vajon ők képesek lesznek erre?

Egyelőre adatokat és mást nem közlök, de még erre is sor kerülhet. Ha a panasz megállja a helyét, akkor a két intézkedő rendőr ellen feljelentést fogok tenni hivatali visszaélés, magánlaksértés, erőszakos behatolás és egyikük ellen testi sértés miatt is.

Remélem levelemet érdemesnek tartják oldalukon a megjelentetésre, amivel az én ügyemnek is rengeteget segítenének, mert a posztokban valószínű használható információk is megjelennének hasonlóan jártaktól, vagy a témában jártasaktól.

Üdvözlettel (Egyelőre nicknévvel):

Matyee